Leventének a gyermekcseléd szolgasorsa jutott.
"A János bácsi mondta, hogy "Beszéltem apáddal, hogy eljöhetsz!", és én örvendtem, s immár itt vagyok" - így meséli a fiú. Szolgálni adták, szolgálni vitték Atyhára három éve. Szülei alkoholisták, testvéreit beadták az árvaházba, ő viszont "szabad". És jobb neki János bácsinál, mint a korábbi helyén, ahol juhokat őrzött a szabadban. Itt a paraszti munka megszokottan örök, a röghöz kötött mozdulatok és mondatok archaikusan tiszták, a táj mozdulatlanul lenyűgöző. És megállt vagy visszakanyarodott az idő hősünk sorsában is, aki szolgagyermek lett az ezredvégi Európában.
Hozzászólások