Sophie Massieu látássérültként egy különleges útra invitálja a nézőket: vakvezető kutyájával, Pongoval bejárja a világot, s úgy mutatja be nekünk, ahogy az megérinti őt. Szemtanúi lehetünk találkozásainak, kalandjainak, az érzékelései által átélt élményeinek.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
szalapala
2019 febr. 06. - 16:23:40
Néztem belőle párat, de hát mint néző, én azt láttam, amit ő nem és azt nem éreztem, amit ő igen.
Mert maga az alapkoncepció elhibázott szerintem.
Egy vak számára a vizualitás az, ami hiányzik, minden más érzékelés :hallás, tapintás, szaglás megmaradt.
A tévé viszont alapvetően a vizualitásra épít, szinte semmi másra - jó, hangok - , de tévén keresztül nem jönnek át a szagok, illatok, tapintások, amik a vak számára elsődlegesek.
Ezért ez a koncepció nem működik.
Emiatt ez egy erőltetett sorozat.
Legközelebb majd süketek hangversenyhallgatását közvetíti majd a rádió ?
A sorozat szép helyekre kalauzolja el nézõket, érdekes embereket, szokásoka mutat meg. Vannak kétségeim, hogy mit érzékmindebbõl egy vak nõ? És leginkább az érdekelne, hogy ki finanszírozza mindezt? Keresztül-kasul beutazni a világot biztos nem olcsó mulatság.
Nekem nagyon tetszik ez a sorozat. Csodásnak tartom, hogy egy vak lány olyan kihívásoknak tesz eleget, melyeket mi, látók sem biztos hogy megtennénk. Érdekes egy vak szemével látni a világot és amellett számtalan információ birtokába is jutunk.
Szerintem sem volt jó ötlet. Engem nem érdekel hogy "látja" egy vak a világot. Ennyi erõvel csinálhattak volna egy normális útifilm sorozatot is. Persze van is pár, csak azok drágák, ez meg gondolom olcsó.. Michael Palin, Ian Wright, és valami rémlik, talán Ann Walker..? Azokat szívesen újra nézném!
Az "empátia" talán a legfontosabb szó, mi jellemzi ezt a sorozatot (plagizálva egy korábbi hsz.-ból). Nem az a lényeg, hogy "szép" tájakat vagy városokat látunk-e.
Korábban más csatornán láttam már pár részt, a "magyar" nem tudom volt-e? Ha nem, kíváncsian várom, hogy másnak mi véleménye.
És az a rész sem semmi, amikor a búvárkodást vagy a sziklamászást próbálja! Még jó látással is kell hozzájuk egy nagy adag önbizalom, s némi merészség, hát még vakon!
Szerintem az egésznek, illetve az elsõ résznek az alábbi gondolat adta az ihletet, s ezt fûzték sorozattá:
"Dale limosna, mujer, que no hay en la vida nada como la pena de ser ciego en Granada."
azaz "Adj alamizsnát neki, asszony, mert nincs az életben nagyobb fájdalom, mint vaknak lenni Granadában."
Az elsõ rész kifejezetten tetszett a narancsfák illatával és az olivaolaj zamatával. Granada élményét hozta vissza, sok információt nem hordoz magában a film.
Jobban is meg lehetett volna csinálni, ez biztos, de akkor is kellenek ezek a filmek, de nagyon. Mert empátia a mai emberben "csak nyomokban található".
Hát nem tudom... nekem dögunalom, semmi pluszt nem nyújt, hogy a lány nem lát... sõt, ettõl vontatott, belassult lesz az egész sztori. Semmi érdekes nincs abban amiket mond sajnos, puha a hernyó, érzi a tenger illatát, meg a fákét... Szerintem teljesen rossz a film ötlet. Természetfilmnek, vagy ismeretterjesztõnek sem jó, mert meglátunk egy uszonyt a vízben, ezt a hajós elmondja a lánynak, az kérdezi milyen színû, aztán közli, hogy hallja...
Az meg csak rátesz, hogy a szinkron úgy van megcsinálva, mintha értelmi fogyatékos lenne, pedig csak vak. Egy dolog érdekes az egész filmben, hogy senki nem tudja kezelni ezt a helyzetet. Ugyanúgy mutogatnak az emberek, és akárcsak a szinkron, értelmi fogyatékosnak nézik, lassan és tagoltan beszélnek vele... fura.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások