sajnálatos, hogy a filmtörténelem egyik legnagyobb komikus párosáról ennyi jelenik meg az oldalon, úgyhogy egy kis segítség hozzá.
Oliver Hardy
Stan és Pan

Hardy Délen, Georgia államban született, az iskola nem érdekelte, annál inkább a zene és a színjátszás, többször elszökött hazulról és vándortársulatokhoz csatlakozott. Anyja végül Atlantába küldte zenét tanulni, bár fia inkább lebujokban énekelt. Ezután katonaiskolába került, Hardy innen is kereket oldott, majd 1910-ben, amikor szülõvárosában mozi nyílt, filmszínészi álmokat kezdett dédelgetni. Egy nagyvárosba költözött, nappal tanult, este bárokban énekelt, a zongoristanõt feleségül is vette. Hardy elsõ filmszerepét 1914-ben kapta, de a siker sokáig elkerülte. A sors aztán összehozta egy brit kollégával, Stan Laurellel. A sovány, rezzenéstelen arcú angol és a kövér, állandóan vigyorgó amerikai (ellentétüket a hangosfilm megjelenése nyomán csak fokozta eltérõ akcentusuk) nyerõ párosnak bizonyult; az elsõ Stan és Pan film 1926-ra készült el. Burleszkjeik két személyben mutatták be az emberben lakó kettõsséget: Stan volt a sovány idealista, Pan a kövér földhözragadt, Stan az esetlen, kétbalkezes kisember, Pan az okosabb és erõsebb, aki mégis mindig a rövidebbet húzta. Állandóan veszekedtek, bosszantották egymást, de soha nem válhattak el egymástól (és a közönség is csak együtt fogadta el õket.)
Filmjeik az emberben lappangó romboló ösztönöket használták ki, a mozik a civilizált erõszak, a kölcsönös "kiszúrás" sémájára épültek, és bár a happy end helyett veréssel, balesettel, sérüléssel végzõdtek, a közönség mégis nevetett rajtuk. Egyik filmjük reklámja így fogalmazott: "Egy olyan ember története, aki odatartotta másik arcát is - és orrba verték".
Stan és Pan összesen 106 rövid és játékfilmet forgatott együtt, kivétel nélkül komédiát. A zenedoboz címû, 1932-ben készült filmjük, amelyben egy zongorát próbálnak felcipelni egy lépcsõn, Oscar-díjat kapott. Viszonyuk a harmincas évek végére feszültté vált, mert a poénokért és a forgatókönyvekért felelõs Laurel kétszer akkora gázsira tartott igényt, mint állandó partnere. A közönség érdeklõdése elfordult tõlük, utolsó közös filmjük 1950-ben készült Utópia címmel. A testileg és lelkileg is megroppant páros mindkét tagja megbetegedett a forgatás során, Hardy szívrohamot kapott. A kövér színész - életében elõször - aggódni kezdett egészsége miatt és áttért a tudatos táplálkozásra. A következmény hetven kilós fogyás, majd újabb infarktus lett, amely ágyhoz kötötte és megnémította. Néhány hónap után kómába esett és 1957. augusztus 7-én meghalt. Temetésén az idegösszeomlást kapott Laurel nem tudott részt venni, õt 1965-ben vitte el egy szívroham.

Nemrég elkészült az életrajzuk összes filmje egy 23 db-os dvd gyûjteményben magyar felirattal, illetve négy film magyar szinkronnal is. Bgabez@gmail.coom