Egy magányos építész otthagyja sivár irodai állását, szenvtelen kapcsolatait, és megragadja az utolsó alkalmat, hogy megváltoztassa életét. Eldönti, hogy egy komor erdő közepén, felépít egy házat, amely elfeledteti vele hátrahagyott csalódásait. Kemény munkával sikerül leküzdenie félelmeit és kétségeit: Saját kezével, alpinista módszerekkel építi fel a stílusos fára épített házat. Amint elkészül, tátongó üresség lepi el szívét, vajon tényleg erről álmodott? A föld felett lebegve élni egy galambdúcban, teljes magányban? Valóban nagyszerű élmény eggyé válni a természettel, érezni a szél suhogását, és élvezni minden egyes pillanat adta örömet. Felmerül benne a kérdés, kivel tudná mindezt megosztani? Ez a történet elkalauzol bennünket azon az úton, amelyen megismerhetjük a szomorúság és öröm forrását, a szeretet és elhagyás, a reménytelenség és hit, a valóság és fantázia közti választóvonal eredetét. A boldogságot mindaddig nem veszítjük el, míg a benne rejlő hitünk él.