Fából és alumíniumból készült sugárhajtású repülőgépek, távirányítású hőkövető rakéták, szuperszonikus sebességű bombázók. A II. világháború alatt a Harmadik Birodalom mérnökei számtalan befejezetlen vagy csak tervrajzokon létező ötletekkel jelentkeztek, melyek közül néhány képes lett volna teljes városokat is eltüntetni a Föld színéről. Egy valamivel azonban ők sem számoltak... az idővel. A Titkos Luftwaffe-repülőgépek című dokumentumfilmje speciális számítógépes grafikával létrehozott felvételeken mutatja be, hogyan feszegette a harci technológia határait a világ két szuperhatalma a XX. században.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Nem annyira a lépi megvalósítást kritizálom, mint a dilettáns, gyermeteg, nyelvérzékmentes szinkront A "lökhajtásos" repülõgépnél már csak a "léglökéses" (mert ilyen is volt a '60-as években) van lejjebb.
Belépõje mondjuk Figarónak (Rossini), Escamillonak (Bizet) vagy Cio-Cio Sannak (Puccini) van. A szárnynak azon részét, amely a levegõrészecskékkel elõször találkozik, belépõélnek nevezik.
Ugyanígy nem létezik "csapott" szárny, legfeljebb nyilazott. A tárgyi tévedéseket most nem elemezném, akit a témában járatos, amúgy is észreveszi.
Külön pikantériája a Port szerkesztõjének, hogy az ismertetõhöz "fajtaidegen" képet (F-4, -111, -15, -106, SR-71) illesztett.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások