A mai ember borúlátása és a három nővér melankóliája ugyanabban a századvégi érzékenységben gyökerezik. Legalábbis a zeneszerző olvasatában, aki kortársai tenyerében Olga, Irina és Mása sorsát látja kirajzolódni. Eötvös Péter operája nem a csehovi dráma zenei adaptációja, sokkal inkább egy hangulat, egy életérzés lenyomata. Az élményt a zenekar megkettőzése, az énekesek kontratenor hangszíne és a japán kabukira emlékeztető előadásmód teszi garantáltan felejthetetlenné.