Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Utolsó napjaim

Name: Utolsó napjaim
Genre: filmdráma
Released: 2018-04-22T04:56:39+0200
Duration: 90 min
Rating: 8.1
Cast: Melvil Poupaud, Jeanne Moreau, Valeria Bruni Tedeschi, Daniel Duval, Marie Riviere

Le Temps qui reste

francia filmdráma, 90 perc, 2005

Értékelés:

27 szavazatból

Szerinted?

31 hozzászólás

+ 6 kép

Értékelés:

27 szavazatból

Szerinted?

31 hozzászólás

A neves rendezőt, François Ozont, 2002-ben bemutatott Homok alatt c. filmjének elkészítésében is a halállal való megküzdés témaköre ihlette meg. Az Utolsó napjaim-at valamikor a jövőben kiteljesedő trilógia második darabjának szánta, melyben a főhős egy fiatal, sikeres fényképész, aki 30 évesen szembesül azzal, hogy gyógyíthatatlan rákbeteg, és már csak néhány hónapja van hátra. A megható történet végigkíséri Romaint halál felé vezető útján, a néző átélheti vele az emberekkel való kapcsolatában és a lelkében végbemenő változásokat. Témafeldolgozásában és hangulatában Isabel Coixet Az élet nélkülem című filmjét idézi.

Bemutató dátuma: 2006. május 25. Forgalmazó: Budapest Film

Stáblista

Szereplők

Melvil Poupaud

Romain

Jeanne Moreau

Laura

Valeria Bruni Tedeschi

Jany

Daniel Duval

Az apa

Marie Riviere

Az anya

Christian Sengewald

Sasha

Louise-Anne Hippeau

Sophie

Alkotók

rendező: François Ozon
forgatókönyvíró: François Ozon
operatőr: Jeanne Lapoirie
zene: Valentin Silvestrov Marc-Antoine Charpentier Arvo Part
látványtervező: Katia Wyszkop
vágó: Monica Coleman

Linkek:

http://www.francois-ozon.com/

Kapcsolódó cikkek

Szerkeszd te is a Port.hu-t!

Hozzászólások

Spoiler

Offtopik

Szerinted?

Mintha már láttam volna.
Nézhető, de nem a legjobb Ozon film.

Válasz

9/10

Ez a film nagyon okés: mer nagyon nem szokványos módon megoldani egy igencsak kényes és személyes drámát, ahogy ritkán, helyesebben kevesen vágyják... (hú, ez nagyon hülyén hangzik, de pár szóba sûrítve nem tudom találóbban megfogalmazni)... ***SPOILER***, vagy mi a szösz... Úgy készül ez a fiú meghalni, hogy elfogadja az életet... Én azonban nem érzem, hogy itt a magányosság körül forogna a dráma: számomra sokkal megnyugtatóbb a fiú útja, egyszerûen az egyedülléte inkább erõsíti az egyedüliség, a különlegesség, a másság, a páratlanság érzését... Csupa elfogadás, megbékélés... Tényleg nagyon szép a zárókép, nagyon erõs, mélyen kifejezõ, nem könnyen felejthetõ... 9-es!

Válasz

Nekem némi hiányérzetem támadt a film megnézése után, mert maradtak elvarratlan szálak. Számomra furcsa volt pl. az, hogy Romaint nem kereste a családja, pedig az apja azt mondta, hogy ha valami hülyeséget csinál, az anyja szíve megszakad (gondolom, azért a nagymama mégiscsak értesíthette a családot). Azt sem tudom, hogy egy "alternatív nemi érdeklõdésû" férfi tud-e vágyat érezni egy nõ iránt. Mert ahhoz, hogy egy férfi lefeküdjön egy nõvel, szerintem némi vágy szükségeltetik. Azt sem igazán értettem, hogy Romain miért fényképezett annyit a saját gépével. Hiszen gyaníthatóan nem az utókorra akarta hagyni a képeit. Az utolsó jelenetek viszont fantasztikusak. A fõszereplõ a film során a családtagjaitól, barátaitól válik el elõször, majd a strandon játszódó jelenet a teljes magány, a világtól való totális elidegenedés szimbólumává válik. Bizonyos szempontból ez a legszomorúbb pusztulás, de fõhõsünk számára ez volt a legkönnyebb megoldás. A befejezés volt szerintem a film legjobban megkomponált része.

Válasz

Ezt a filmet én évekkel ezelõtt moziban láttam, és mély nyomot hagyott bennem. Most nemrég újra megnéztem, és a hatás még mindig ugyanaz. Ez egy csodálatos film, giccsmentes, nem érzelgõs, inkább csak beletörõdõ. Ahogy elidegenít magától mindenkit a fõhõs, úgy kerül egyre közelebb a nézõ szívéhez, és a nézõ az egyetlen aki tanúja lesz az elmúlásának. Szeretem Ozon stílusát, és ezzel a filmmel sem okozott csalódást.

Válasz

szerintem nagyon szép film ... kb a felétõl folyamatosan sírtam ... egyszerûen gyönyörû

Válasz

Nagyon szép film.
10/10

Válasz

Ja, az egy másik film :)

Válasz

Akkor kapsz tõlem is 1t.
Mikor már berendezkedtél elefántcsont tornyodban, akkor nézzél körül és rá fogsz jönni, hogy nem vagy boldog. :)

Válasz

Igen , emberek vagyunk és esendõek, vagy mint kedvenc kínai bölcsem mondotta volt Konfuciusz : "....lehetünk erõsek és önzõek, vagy gyengék és esendõek a saját békénk mindig ,mások testén keresztül vezet ".

Válasz

Hát megnéztem, mert éppen adták a tv-ben és én kíváncsi voltam az Angel után, hogy a rendezõúr tényleg mindig ilyen kiállhatatlan(vagy legalábbis számomra elviselhetetlen) karaktereket választ-e fõszereplõként és bár ezen két filmjén kívül csak a 8 nõt láttam egyenlõre az a benyomásom, hogy igen. Az Angel felépítése,eszköz tára számomra egy teljesen új világ, új mûfaj, amit még meg kell szoknom. De az Utolsó napjaim semmi újat nem hozott. A fõszereplõt egyenesen utáltam, és nem tudtam sajnálni, végig úgy éreztem ezt érdemli..... Az Életem nélkülem nekem is sokkal jobban tetszett. Mégis az utolsó képkockákat ahogy megy le a nap az ádámcsutkája mögött nem fogom sohasem elfelejteni.... szeretném azt mondani,hogy nem vagyok egy beszari valaki, de egy pillanatra el kellett kapnom a tekintetemet a képernyõrõl annyira olyan volt mint az én asszociációm a halálra. Mindig is felállt a szõr a hátamon ha egy nagy ádámcsutkájú embert láttam nyelni és kiállt a porc mintha át akarná szúrni a bõrét, és ebbõl egyenesen következik a csontváz képe, majd a nagy sötétség és a kétségbeejtõ bizonytalanság érzése, amit néha a torkomban érzek ha erre gondolok.....Szóval az egész filmbõl ennyi érintett meg, de ez nagyon fejbe vágott.

Válasz

Összes hozzászólás