Sipka: Drakula [1931] (1.rész)

Lovashintó háborog, a sziklahegyek között,
Alkonyat lett úrrá, a vidéki táj mögött.
Magyar hangok kornyikálnak, meglepvén hát engem,
Renfield nevû angol utas, színe elé mentek.
Maradásra ösztönözték, jó parasztos hangon,
Az átutazó közönyösen, le se sz#rta anno.
Tovább haladt célja felé, törõdvén is azzal,
Hogy kereszttel távozott, s vénasszonyi zajjal.
Mindeközben ébredezik, a várkastély ura,
Koporsóját tárva nyitván, megindul az útra.
Pénztelenség súlyos okán, nincs embere mostan,
Ezért inkább maga megyen, éjszakai portra.
Álruhát felöltvén, száguld le a hegyrõl,
Renfieldhez sietvén, megmozdul a bendõ.
Étvágya mérhetetlen, torka vérért kiállt,
A lovak közé csapva, folytonosan zihált.
Majd elérkezni látszott, a várva várt helyhez,
Angolos bélszínje, álldogált egy helyben.
Rögtön fel is vette, ne fázzon szegényke,
Saját otthonához, denevérként vitte.
Így belépett az úrfiú, Drakula grófsághoz,
Üzleti ügyletét, jött intézni már most.
Helyett foglalt lágyan, az ünnepi asztalnál,
Vészjósló szemekkel, méregették némán.
Éles papírszéllel, megvágta ujjbegyét.
Lugosi Bélácskánk, rámérte figyelmét...
Hogy ezután mi történt? Nem fogom leírni,
Majd talán máskor, mert elmentem piheni :)

Sipka: Zombilét

Zsíros, koszos hajzuhatag, omladozik ágyra,
Korpa szemek futnak, mint nemzeties vágta.
Csiparozi barna szemmel, tekintenek tájra,
Õ maga meg konstatálja: szemhéj alatt táska.
Acetonos lehelet, vásott fogak mállnak,
Büdös, ótvar szájszagok, a levegõben szállnak.
Aranyozott fülkagylóban, fényes pénzek állnak,
Smaragd esõ hull alá, az orrból szép ruhákra.
Belsõ gázok kitörõben, ánuszokon belül,
A színes-szagos ammónia, életekbe kerül.
Lábgomba égeti, talpazatok kérgét,
Izzadság csepp iramlik, nem látni a végét.
Gennyes pattanások, és bolha szintû mitesszer,
(Egyáltalán nem mindegy, hogy napközben mit eszel.)
Zombiként vánszorgunk, a világ szemetén,
Bágyadtan szemléljük, lábaink menetét.

Most nézem a Barátok közt-öt, amelybõl új információk derültek ki.
Tehát szükségszerû a versjavítás:

"Niki húga nem is más,
Drog elõtti kinyomás."

Sipka: Barátok közt - Rokoni szálak

Elõkerült rokonok, potyognak az égbõl,
Régi idõk foszlánya, felúszik a mélybõl.
Váratlan helyzetek, zaklatott a nézõ,
Botrányosan égõ, mely végigfut a képcsõn.
Ha lankad a figyelem, s a nézõszám apad,
Megjelenik rögtön, egy családfai darab.
Unalom ellen, szolid ezen kísérlet,
Vajon mi jöhet még: Talán egy kísértet?
Bizonyítván állításom, jöjjön az a lista,
Mit készített a macsó, kinek neve: Sipka.
Ott van ugye Nórácska,
Kinek apja romácska.
Nem tudta ezt Õ se,
Hogy létezik az Õse.
Andráska is mellényúlt,
Mert az asszony félrek#rt.
Így lett fia Bandika,
Ebbõl lett a galiba.
Nem kell Andrist sajnálni,
Õ is csalta sokáig.
S jõ az Emma lányozat,
Tehát nincs is áldozat.
Claudia bár hezitált,
Lányát dobta mezítláb.
Zavarában meg is bánta,
Felkutatta hamarjában.
Zsolti apó szintén sáros,
Ex nõje egy sztriptíz táncos.
Teherbe esett Õ tõle,
Meg is lett a gyümölcse.
Magdi anyus szörnyû titka,
A valóságban elég ritka.
Bálint nevû utódja,
Vili nélkül...futólag.
Niki húga nem is más,
Drog utáni kinyomás.
A Berényiek õrültek,
Attilával bõvültek.
Van még példa rengeteg,
De inkább most elmegyek.
A sorozat már álmosít,
Remélem hogy változik :)

Sapka: Az "a" nap, avagy harc a madarakkal

Alkalmatlan napszak van, altatnak a madarak,
Alantasan vakartam, fabarna hajamat.
Faragatlan agyam, parancsba azt adta:
Alvatlan arccal, hagyjam magam rajta.
Hatalmas hangzavar, kaparja a falamat,
Az ablakra vadangyal, arca marta anyagra.
"Hatalmat a madaraknak, maga agyatlan Sapka!"
A tarka-barka szarkaszart, akarattal hagyta rajta.
Majd talajra ballag, hangtalan talpam,
S hanyag nagy alkarral, az ablaklapra martam.
"Jaj, annak a faszkalapnak, a labanc vadnak,
Ha majdan azt akarja, harcra van az abrak!"
Azt kapva rajta, magvakat raktam a napra,
Csak adnak a fa-zabra, a marhanagy lapra.
A kaja alatt maszkban, takartam magamat,
Alantasan maradtak, mama, papa madarak.
Majd talajra fagytam, a fagylaltra nyalva,
Akaratlan agyarral, a paplan alatt alva.

Sipka: A Téboly percei

Szövet, hús, csontozat, ez vagyok ma reggel,
A világ tovább forog, s leszarja az embert.
Rossz érzés kerülgeti, koponyám rejtelmét,
Mint egy kivénhedt piás, ki keresi szerelmét.
Elakarnak taposni, tudom jól, érzem,
Utálnak engem, mert nincsen sok pénzem.
A társadalmi ranglétra, legalján állok,
Egy tanuló diák, ki munka nélkül tátong.
Világválság, politika, gyûlöletes dolgok,
Jönnek a vizsgák, s csak nõnek a gondok.
Így soraim befejezem, mert a cím se lenne való,
Hisz a "Téboly percei", már vagy félórai meló XD

picit kusza, de összességében tetszik :))) és igen, ebben benne van minden :) bár "kölni lé" helyett én még azt is elfogadnám, ha benzinnel akarna locsolkodni :)

Hát megmondom õszintén (így utólagosan) én is hiányolom :P
De hátha a következõ versben nem hagyok ki semmi lényegeset az adott karakter szokásaiból.

Sipka: A sötét tojás
(Joker húsvéti verse)

Orcámon két vágás,
Mosolyom kész hányás.
Nem vagyok én flepnis,
Bevallom én ezt is.
Tervem van rengeteg,
Batmant majd megverem.
Késeim élezem,
Mondhatni élvezem.
Káoszban születtem,
Kölni lét szereztem.
Leöntözlek Téged,
Meggyújtalak: Véged!

ez nagyon beteg :))) kicsit hiányolom az érme feldobást (fej vagy írás friendo?)

Sipka: Nem vénnek való tojás
(Anton Chigurh húsvéti verse)

Poros utcán álltam,
Klassz kocsidat láttam.
Megtetszett hát nékem,
El is veszem szépen.
Nem kell nekem tojás,
Fejedre egy nyomás.
Agyvelõ a földön,
Koszos lett a körmöm.
Pénzemet forgatom,
Gyilkolok, oszt jó napot!