A portréfilm az utolsó két itthon élő II. világháborús magyar vadászpilóta veteránt mutatja be: két legendás idős urat. Történeteiken keresztül egyrészt érzékletes és hiteles bepillantást nyerünk a régi légi harcok történelmi, technikai, és emberi körülményeibe, másrészt személyes reflexiókat nyújtanak az igencsak viharos XX. századról. Gyermekkori szenvedélyük a repülés, életük során sosem politikai ideológiák vezérelték őket.
A két idős úr a magyar légierő büszkesége. Repülőnapok, katonai légi gyakorlatok és ünnepségek állandó vendégei. Közös kiruccanásaik során látványos, mozgalmas szituációkban tarthatunk velük, a régmúltban játszódó történetek pedig a veteránok narrációjával kísért animációs blokkokban elevenednek meg.
János és Endre egy olyan kor utolsó hiteles hírvivői, mely alapvetően határozza meg jelenünket. Tényszerű ismereteik mellett szélsőséges politikai ideológiáktól mentes életbölcsességet hordoznak ők, melyet a XX. század viharaiban szereztek. Nem sok időnk van azonban tanulni tőlük: bármilyen jól is tartják magukat, életkorukból adódó törékenységük napról napra nyilvánvalóbbá válik.
A film célja, hogy a történelmi és technikai körülmények könnyed ismertetése mellett személyes, életigenlő és humanista módon örökítse meg a két különleges öregúr kalandos történeteit, gondolatait és véleményét a világról, életről és elmúlásról.