1999-ben pár S8-as tekercs mulandó rétegébe költöztettük az akkorra már igen elhagyatott székesfehérvári Vidámpark utolsó évét. Piros szívünk kicsi bádogfala. Nem engedtük csak úgy elmenni. Úgy szerettük pedig, ott nőttünk fel a 70-es meg a 80-as években, bizony. Anya nem engedte, mert túl ragacsos, Apa meg legurította a söröket a "lökdmegakecskét" mellett. Húztuk a kezüket: még, még, na még egy kört!

A bódékat, hintákat elhordta azóta az a fránya, mindent "leboxolós" idő. Mert az már csak ilyen természetű, lassan, de viszi amit csak lehet. A szabadtéri mozi vetítői is repültek, meg sem álltak. Észbe kaptunk talán még időben, forgott a film a délutáni fényekben lánnyal, kenguruval, sörrel, Karcsi Fercsivel, jóslattal, látszólagos végzettel a hátunkban. Fercsit idén "boxolta le" az a fránya.