Toss, a tizenéves kislány látja, amint apja egy eltévedt bárány után kúszva a sziklákról a mélységbe zuhan. A fantasztikus, fenséges, ám zord hegyek közti völgyben megbújó csak hárman maradnak: anyja, nagyapa és a kislány. A gazdag képzeletvilágú, vadon felnőtt, szinte mindig fiúruhában járó kislány riadtan és barátságtalanul szemléli az idegent, akit nagyapja a birkák mellé segítségül fogad fel. Ellenérzését csak fokozza a férfi közeledése szép, fiatal anyjához. De ugyanakkor izgatja is a férfi, talán a másik nem első megjelenése érzelmi életében. Anyja enged a férfi közeledésének, ezt a kislány látja, s amikor egy tájfun-szerű szélvihar szaggatja, rázza a fákat, omlasztja a sziklákat, az égi vihar alatt a kislány szinte ördögnek látja a férfit. Számára ő nem más, mint egy betolakodó, aki elfoglalja az ő szeretett völgyét és apja helyét.