Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Week-end

francia-olasz filmszatíra, 100 perc, 1967

Értékelés:

10 szavazatból
Szerinted?
5 hozzászólás

Értékelés:

10 szavazatból
Szerinted?
5 hozzászólás
Párizs valamelyik kertvárosának barátságos otthonában él Roland és Corinne. Szinte észrevétlen gyorsasággal durvul el a történet. Miután hőseink kikeverednek egy halálos baleset okozta forgalmi dugóból, megismerkedünk úticéljukkal: Corinne anyjához igyekeznek, hátha ezúttal sikerül megmérgezni az öregasszonyt. És ez még csak a kezdet!
Forgalmazó: Örökmozgó

Stáblista

Szereplők

Mireille Darc profilképe Mireille Darc
Corinne
Jean Yanne profilképe Jean Yanne
Roland
Jean-Pierre Léaud profilképe Jean-Pierre Léaud
Saint-Just és telefonáló fiatalember
Jean-Pierre Kalfon profilképe Jean-Pierre Kalfon
az F.L.S.O. vezére
Szabó László
arab szemetes

Alkotók

Díjak és jelölések

  • Berlini Nemzetközi Filmfesztivál

    1968
    Arany Medve jelölés: Jean-Luc Godard

Hozzászólások

Spoiler
Szerinted?
Coleman 2012 jan. 25. - 21:02:49
Zseniális, bár a végére, mintha kifulladna (ha már Godard), a hírhedt követõfelvétel, meg az egész szabálytalan narratíva szenzációs; méltán klasszikus, kihagyhatatlan alkotás. Sokan sokat loptak belõle.
Válasz
Tenebra Mors 2008 jan. 14. - 15:02:38
Nekem bejött! Godard "humorát" amúgy is bírom (Kifulladásig, Bolond Pierrot, Hímnem-nõnem - na, ez a leghatalmasabb: "Marx és a Coca Cola gyermeke" LOL), ez a film meg már annyira beteg, hogy egyszerûen nem lehet azt mondani rá, hogy szar. SZVSZ.
Lehet, hogy érdekes a felfogásom... Aláírom, nem vagyok egy "normális" alkat (s itt a NORMA-n van a hangsúly). Így nekem ez a film inkább humoros volt, mint idegesítõ, vagy ilyesmi. Pl. mikor egy parkolóban karamboloznak, vagy mi. Normális helyzetben az ember kihívja a biztosítót, kicsit összeugat a vélt/valós felelõssel, majd elmennek. Jó, rokonom is pl. behúzott már valakinek egyet, mert a kamionja elé ment. De szerintem a normális az, ha az emberek emberek maradnak. Itt meg egymásnak esnek, és, ha jól emlékszem, még pisztoly is elõkerül XD. LOL? Szerintem az.
Meg amit a formanyelvvel mûvel... Eleve az. Ennél már csak a Vidám tudomány a "viccesebb", ahol be is vallja Godard, hogy vissza kéne már térni a hang és a kép valami normálisabb állapotához.

Persze tényleg kell a filmhez egy bizonyos abnormalitás... Nálam ez meg volt. Úgyhogy nekem tetszett.
Válasz
mikka 2007 jún. 23. - 03:29:44
Én tulajdonképpen nem tudom, tetszett-e. Volt amikor nagyon élveztem (Akadnak benne nagyon jó ötletek/poénok.), volt amikor halálosan úntam. Valószínûleg ez direkt van így, de az is lehet, hogy ez csak az adott nézõn múlik. Egyébként szerintem pont azért lehet ezzel a filmmel kapcsolatban ellentétes véleményeket hangoztatni, mert nehéz megállapítani, hogy ez milyen fokig szándékos. A folyamatos önreflexióval és a film oltásával azokat a hibákat is indokolhatja, amikre esetleg nem is gondolt, ami, ha úgy vesszük pofátlan, de tulajdonképpen pofátlanul hatékony módszer:) (Egyébként, bár eddig konkrét kritikákat nem olvastam a filmrõl, feltételezem az ellentétes véleményeknek okozója lehet még az ebbõl a filmformából következõ ideológiai háttér is, amirõl gondolom te is beszélsz. Csak mert ugye könnyen elképzelhetõ, hogy egyesek mindezt megértik, csak hát meglehetõsen ellenszenvesen viseltetnek iránta:)
Válasz
*Bátorszív* 2007 jún. 22. - 23:22:32
- - Hát igen.; Jean-Luc Godard nem egy könnyû eset... A film-esztéták kritikái is ambivalensek, és néha élesen megosztottak a filmjeit illetõen.;
A 'Week-end' pedig különösen elme'tornásztató, és absztrakt alkotás. Meglehetõsen át kell hasonulni a nézõnek, és valahogy megpróbálni egy hullámsávra kerülni Godard-al, hogy megértse, vagy legalább'is megérezze ennek a filmnek az esszenciáját.;
Nekem anno (dominei) tetszett; minden elvontsága, és vontatottsága ellenére...( ...'kissé' transzcendentális, ez való igaz...) Ámbár lehet, hogy ma már (merõben) másképp viszonyulnék ehhez a filmhez.; - -
Válasz
mikka 2007 jún. 22. - 22:14:08
Ma volt szerencsém megtekinteni ezt a filmet és azt tudnám mondani: igencsak fárasztó. Éspedig egyszerûen azon oknál fogva, hogy ez bizony szándékosan ilyen fárasztó. A jó Godard nem spórolt az ember idegrendszerét tépdesõ elemekkel, s mindezt egyszerûen azért, hogy "érzékeljük a valóságot és annak elviselhetetlenségét". Vita tárgya lehetne, nem egyszerûen csak egy sz*r filmrõl van-e szó, de nem! Ez a film tüntetõleg fárasztó! Akad jelenet, amiben negyed órán át közeliben látszik egy szemeteskocsis fazonnak és afro kollégájának unott képe, miközben ettõl majdnem teljesen függetlenül valaki (feltételezem, maga Godard) politikai nézeteit fejtegeti, de olyan is, amiben szintén kábé negyed órán keresztül a dugóban elõzõ autó látható. Néha megszólal valami zene, de garantáltan nem ott, ahova illene, vagy ha mégis, bizonyára hirtelen elhallgat, vagy túl hosszúra nyúlik. Mindemellett teljesen véletlenszerûen történõ brutális dolgokból áll a cselekmény, és pluszba mindehhez még apró inzertek is rombolják tudatosan az összképet, ilyesmi feliratokkal, mint "ez a film egy szemét". De a szereplõk is többször emlegetik "miért is egy ilyen filmben kell nekik szerepelni"? Feltehetõ a kérdés: mi a halálért jó ez a film? Tulajdonképpen alig valamiért, ami egy átlagnézõnek jó lehet. Tûréshatárteszt és jópofa, átgondolt, de lényegében fárasztó filmi ötletek, amiket én értéknek látok ebben. Ui.: Spoiler(?) akik pedig állatkínzástól viszolyognak, ne nézzék meg, mert a film végén két háziállat is elhalálozik a kamera elõtt! (Legalábbis szerintem nekem élõ állatnak tûntek.)
Válasz