Weöres Sándor költő beszél neve szokatlan írásmódjáról,versei születéséről, tartalmáról, formájáról, hogyan érzi saját helyén a magyar költészet folyamatában, gyerek verseiről, szemléletéről, látásmódjáról, fordításairól,irodalomtörténeti munkáiról, szüleivel való kapcsolatáról, diákéveiről, barátságairól, utazásairól.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
rumci
2019 nov. 01. - 22:25:17
Először adásban: 1978. június 17-én. (Forrás: Egyedül mindenkivel. Weöres Sándor beszélgetései, nyilatkozatai, vallomásai. S. a. r. Domokos Mátyás. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1993, 347–364.)
A legnagyobbak közé sorolom Weöres Sándort, de borzalmasan idegesített az izgága, tudálékoskodó Domokos, ahogy zavaróan letegezte a szerzõóriást, ahogy - teljesen öncélúan - rengeteg nagyszerû gondolatmenetét félbeszakította, s ahogy - persze sikertelenül - többször megpróbált bölcsebb lenni Sándor Bácsinál..
Inkább nem adok pontot a portréra, mert, ami Weöres Sándorról szól, az csak 10 pont lehet, a riporteri teljesítmény azonban kritikán aluli volt.
Tegnap sajnos lemaradtam a portré elejérõl. Nem tudtok-e róla, hogy játszanák a közeljövõben valahol, vagy esetleg kölcsönözhetõ lenne valahonnan?
[Sajnos érzem én, hogy nem, de meg kell próbálnom azért.]
Ez alighanem egyike a legjelentõsebb magyar portréfilmeknek...
Elõször is, mert Zolnay Pál rendezte.
Zolnay egy méltatlanul elfeledett rendezõnk, pedig ha más nem is, az Arc c. filmje filmtörténeti tényezõ, számolnunk kell vele.
A riporter Domokos Mátyásnak már kevésbé örültem.
Bármennyire is tisztelem az életmûve bizonyos aspektusait és dolgokat, amelyeket lerakott az asztalra, azért szörnyen nagy õrültségeket is képes volt, fõleg szóban, elkövetni, nem rövid élete során.
Sajnos itt is volt néhány eléggé fölösleges/jelentéktelen, néha megkockáztatom, ostoba kérdése is, amelyek eltávolítottak, elvittek a lényegtõl.
Ellenben, nem egy remek, pontos, korrekt észrevétele és rákérdezése is volt, amelyek nemcsak lendítettek rajta, de összefogva olyan patetikus magasságokba is emelték azt, ami miatt megbocsáthatók az apróbb zökkenõk és butaságok (pl: "tehát a mítoszok költõjébõl egyre inkább realistává válsz..." Weöres: Attól félek, hogy igen...).
Magáról Weöresrõl mit mondhatnék?
Ez a beszélgetés kinyilatkoztatás.
Nem ars poetica, kinyilatkoztatás.
"Himnusz minden idõben"
"Erõsítõ párbeszéd balsors idején"
Errõl nem lehet többet mondani, csak inni lehet, mint a tejet...
Azt hiszem, fõmûsoridõben, és nem éjjeli tizenegy után, elrejtve kellene ezt leadni (ahogy pl. más, Zelktõl Kormosig, a legnagyobb íróinkkal készült beszélgetéseket is - és persze még mennyi mindent), fõleg nem a magyar kultúra napján ...
Na persze, sokan félnek tõle, hogy a "nézõk" egyszer csak felfogják a "Huszadik századi freskót" és az "undor angyalává" válnak...
Már pedig az "undor angyala" nem néz tévét...
"Az Undor Angyala
egykedvüen játszik
a rom felett.
Vár."
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások