Tolnai Ottó kötetének főhőse az új magyar költészet egyik ősalakjává nőtt kajla fülű, mezítlábas, vigyori mamlasz fiú, akinek elesettségében a margóra szorultság oly jól ismert magyar gyötrelmei összegeződnek. Wilhelmbe, a vidéki Orfeuszba az emberi lét el van temetve, egyszer és mindenkorra.