Yesterday

Bakancslistához adom

angol zenés vígjáték, fantasy, 112 perc, 2019

Értékelés:

147 szavazatból

Szerinted?

63 hozzászólás

KritikaYesterday - A Beatles nélküli világ nagyon vicces

Mi lenne, ha...?
Mi lenne, ha az egész világ elfelejtené minden idők legzseniálisabb zenekarát, a Beatlest?
Mi lenne, ha csak te emlékeznél a felejthetetlen slágerekre?
Mi lenne, ha elkezdenéd játszani a mesés négyes dalait, és egy csapásra világsztár válna belőled?
És mi lenne, ha a hirtelen hírnév kikezdené a magánéletedet?

Az IGAZÁBÓL SZERELEM írójának és a GETTÓMILLIOMOS rendezőjének új, romantikus vígjátékában ezekre a kérdésekre is választ kapunk idén nyáron.

Bemutató dátuma: 2019. június 27. Forgalmazó: UIP-Duna Film

Stáblista:

Szereplők

Lily James profilképe

Ellie

Ana de Armas profilképe

Roxanne

Kate McKinnon profilképe

Mandi

Jack Malik

Ed Sheeran profilképe

Ed Sheeran

Joel Fry

Rocky

Alexander Arnold

Gavin

Sophia Di Martino

Carol

Ellise Chappell

Lucy

Sheila Malik

Alkotók

rendező: Danny Boyle
író: Jack Barth
forgatókönyvíró: Richard Curtis
producer: Tim Bevan Danny Boyle Richard Curtis Eric Fellner Matthew James Wilkinson
executive producer: Lee Brazier
zene: Daniel Pemberton
operatőr: Christopher Ross
vágó: Jon Harris

Szerkeszd te is a Port.hu-t!

Hozzászólások

Spoiler

Offtopik

Szerinted?

8/10

Richard Curtis-t imádom, Danny Boyle-t is nagyra tartom, a Beatles pedig minden idők egyik legnagyobb zenekara. Ebből a kombóból rossz nem sülhet ki. Ehhez képest, jó lett a produktum, de nem akkora durranás.
Attól, hogy beveri valaki a fejét, hogy kerül át egy másik univerzumba, ahol nincs Beatles? :)

És az a másik két ember, aki rajta kívül ismeri a Beatles-t, hogy került oda? És ők (egy angol nő és az orosz pasi), honnan ismerik egymást?

Értem én, hogy pc van, meg wok, meg fehér rasszizmus, de a való világban egy ilyen páros esetén nem a lány szokott reménytelenül szerelmes lenni a fiúba, hanem fordítva. És nem a bőrszínük miatt.
Itt van két hír belinkelve arról, hogy beperelték a stúdiót amiért a trailerben még szerepelt Ana de Armas, de a filmből teljesen kivágták. Ehhez képest itt a port.hu-n a szereplők közt második helyen szerepel, megelőzve a főszereplőt.

Válasz

8/10

Nem mondanám, hogy kiemelkedően jó film, viszont az alapötlet annyira jó, hogy mégis 8 pont.

Válasz

3/10

A trailer alapján egy nem olyan rossz ötletre épülő, közepes, nézhető filmre számítottam, de 30 perc után inkább kikapcsoltam. Már az eleje nagyon rosszul indul, lapos, vontatott, brutálisan felszínes, gyakorlatilag semmit nem tudunk meg a szereplőkről, csak hogy pár random fiatal, élükön ezzel a jellegtelen, folyton bárgyú arcot vágú főszereplővel. Aztán később sem változik semmi, csak elkezdenek random Beatles dalokat énekelgetni nem kimondottan élvezhetően. Unalmas jelenetek, lapos humor, még a zene sem tudja megmenteni. Ha nagyon muszáj lenne, biztos végig tudnám nézni, de most inkább keresek valami ennél tartalmasabbat.

Válasz

offtopic

Ühüm, pont ezt magyarázom, hogy ezért nincs értelme az ilyen "mi lett volna, ha" spekulációknak, mert lehetetlen eldönteni a kérdést: nem tudjuk, mert nem tudhatjuk, hogy mi lett volna, ha nem létezett volna a Beatles. És mivel csak azt tudjuk biztosan, hogy milyen az a verzió, amelyben létezett, így szerintem nem jelenthető ki felelősen az egyetlen ismert verzió alapján, hogy "egyetlen zenész egyetlen szál hangszerrel plusz az ő egyetlen szál énekével még 1963 és 70 között sem tudott volna a Beatlesét még csak megközelítő sikert sem elérni".
Az énekhang ugyanez: mivel a Yesterday-t Paul előadásában ismered/ismerjük eredetiként, így önkéntelenül is az az etalon mindenki számára, ahhoz hasonlítjuk, azaz Patel előadásában az már kizárólag "feldolgozás", "remix", "másolat" lehet, így mondhatjuk, hogy ez vagy az a dal az ő énekstílusával nem áll jól neki, mert Lennon vagy McCartney hangjával sokkal jobb volt. De ugye a filmben egy egész világ nem tudja, ki az a Lennon és McCarney, az a világ Patel Jackjétől hallja *először* ezeket a dalokat, tehát számukra AZ az előadás, AZ az énekstílus, AZ a hangszerelés lesz az etalon, az eredeti, az igazi... *
Egyébként éppen ez, az egyetlen "történelem-módosítás", azaz a négy fiú kitörlése és minden más változatlanul hagyása a legnagyobb logikai hiba is egyben: hiszen még Ed Sheeran is megszületett és nagynevű zenész lett - ami azért jóval kisebb valószínűségű lett volna a Beatles nélkül... Bár az is igaz, hogy onnantól, hogy ez az egyetlen törlés megtörtént, nagyjából végtelen mennyiségű lehetséges verziója van a további eseményeknek, és egyáltalán nem lehet kizárni olyan verziót, amiben Himesh Patel eszméletlen világsztárrá válik pár középszerű dalocskával. :) És attól, hogy ezt elfogadjuk egy játékos lehetőségként(!), még fikarcnyit sem csökken Lennon vagy McCartney munkájának kultúrára tett hatása, ez nem teszi semmissé mindazt, amit amúgy tizenhuszonéves lázadóként indulva elértek.
Szóval csak azt akartam mondani, hogy ne félj ettől a játéktól, nem bánt ez senkit, csak szórakoztatni akar. :)

* - Volt a '80-as években Bogáti Péternek egy könyve, az Időtojás, abban úgy próbálta az időparadoxont magyarázni a főszereplő szerelme, Veronika, hogy ha a srác visszamenne Napóleon idejébe és még fiatalon lelőné a császárt a marengói csatatéren, majd visszatérne a jelenbe, akkor azon kapná magát, hogy a történelemkönyvekben egy sor szól csak a majdnem senki Napóleonról, és mindenki más számára ez a természetes és tényszerű verzió, és senkinek sincs hiányérzete azért, hogy nem volt oroszországi hadjárat, sem császárság. Idézek: "amit nem élünk meg, arról legfeljebb ábrándozhatunk, hogy elmulasztottuk, de nem jut eszünkbe, hogy bárki is *visszavette* tőlünk".
Hát valami ilyesmiről szól a film szerintem. :)

Válasz

7/10

InteriorLulu 2023 márc. 04. - 21:43:49 7/10 Előzmény guess.who

Írod: "Merthogy ragaszkodsz ahhoz, hogy ezek a dalok csak ezzel négy figurával, az ő hangszerkezelésükkel, az ő hangjukon előadva lehetnek/tek sikeresek."
Nem, egyáltalán nem állítok ilyet, de még csak nem is utalok, célzok ilyesmire . Én folyamatosan arra utalok/azt írom, hogy amennyiben nem létezett volna a Beatles, egyetlen zenész egyetlen szál hangszerrel plusz az ő egyetlen szál énekével még 1963 és 70 között sem tudott volna a Beatlesét még csak megközelítő sikert sem elérni még azoknak a saját maga által szerzett daloknak a tömegével sem, melyeket mi Beatles-dalokként ismerünk.
Amennyiben pedig létezett volna a Beatles - ahogy létezett is -, a helyzet pontosan ugyanaz, mint az előbb, akár a hatvanas évekről van szó, akár napjainkról, és legyen szó akár Beatles-dalokról, akár másmilyenekről.
Én pusztán ezt szajkózom, semmi egyebet. Bármilyen megfogalmazásban is, de folyamatosan hangsúlyozva az egyetlen szál hangszer és a több hangszer együttese közti különbséget, mert hogy ezt tartom a lényegnek; megtoldva azzal a ténnyel, hogy - akár Beatles, akár nem - bizonyos dalok bizony egyféle énekesi karakterre íródnak, bizonyos dalok másfajta karakterre stb. (Erre a karakter-dologra próbáltam az előző hsz-emben John, Paul, George és Ringo nevei helyett tőlük elvonatkoztatva az X, Y, W és Z betűkkel utalni, kissé ügyetlenül, teszem most hozzá). Magyarán a filmbeli srácnak az ő énekhangjával és énekstílusával bizonyos Beatles-dalok jól állnak, bizonyos dalok nem; olyan nincs, hogy válogatás nélkül mind jól áll neki.

Tehát nem arról beszélek, hogy random Beatles-dal kizárólag a Beatles előadásában lehetett volna és/vagy lehetne sikeres. Ilyen butaságot egyetlen mondatomból sem lehet levezetni.
A többiban pedig változatlanul egyetértünk.

Válasz

offtopic

Az a vicces, hogy éppen az ellenkezőjét bizonyítod azzal, amivel az állításod igyekezed bizonyítani. :)
Merthogy ragaszkodsz ahhoz, hogy ezek a dalok csak ezzel négy figurával, az ő hangszerkezelésükkel, az ő hangjukon előadva lehetnek/tek sikeresek. Csakhogy ez mind abból az alapállásból fakad, hogy ezeket a dalokat a Beatles interpretálásában ismered, Lennon vagy McCartney tollából...
Azt viszont nem tudjuk, mert nem tudhatjuk, hogy "mi lett volna, ha" - és eredetileg éppen így kezdtem, hogy az ilyen spekulációknak sok értelme nincs, hiszen sem pro, sem kontra nem lehet bizonyítani, hogy ha pl. az általam előzőleg felskiccelt alternatívum létezne (és nyilván CSAK AZ létezne), akkor az ukulelével előadott Tomorrow ne lett volna legalább akkora megasláger, mint most a Yesterday.
Félreértés ne essék: jobbára én is azt gondolom, hogy ezek a dalok ebben a hangszerelésben, ezekkel az előadókkal, és a nekik éppen tökéletesen megfelelő korban, társadalmi fogékonyság mellett lehettek csak ekkora sikerek, de ez amennyire véletlen, szerintem annyira egyfajta kulturális-társadalmi szükségszerűség is, tehát ha nem jött volna Lennon és McCartney, akkor valószínűleg jött volna az üres niche-ükbe egy Lemon és egy McHenry a Maulsszal és a Tomorrow-val. :) De ahogy fentebb írtam: ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudjuk, hiszen nem vagyunk képesek valóságosan is megélni egy ilyen alternatívumot. Ezért van hát ez a film, hogy egy kicsit eljátszogassunk és elképzeljük, milyen lehetne/lehetett volna mégis egy Beatles nélküli világ. :)

(És ugye a film legfőbb logikai hibája ettől még létezik, ti. hogy azért a Fab Four egy (fontos) eleme volt egy *folyamatnak*, amiből nem lehet csak úgy büntetlenül kivenni őket, hiszen akkor és azóta is számtalan zenekar vagy előadó volt, amelyre/akire erőteljesen hatottak (és nem csak a brit populáris zenére gondolok), sőt: a leglényegesebb a társadalmi változás volt, amit okoztak. És az ezzel kapcsolatos aggályod le is írtad korábban, azaz hogy fura, hogy az alternatívum *ugyanolyan*, mint a valóság, csak a Beatles név nem létezik benne, de a miattuk/velük bekövetkezett változások igen - ami így a fenti logika miatt eleve kizárt.
Szóval szerintem a legjobban akkor járunk, ha nem kezdünk el túl sokat agyalni a miérten és hogyanon, szimplán csak szórakozunk az alapötlet megvalósításán. :) )

Válasz

7/10

InteriorLulu 2023 márc. 04. - 13:11:03 7/10 Előzmény guess.who

Nézd, én egész végig arról beszélek, azt állítom, ami leginkább talán ebben a két mondatomban foglalható össze: "És semmi a világon nem utal arra, hogy egyetlen előadó által szerzett és játszott, ám egyhangszeres dalokkal a Beatleséhez akár csak megközelítő nagyságú sikert lehet elérni, bármennyire is zseniálisak ezek. Semmi nem utal rá, ellenben minden az ellenkezőjére,..."
Én mindvégig a hangszerelésről beszélek, annak a közönségsiker nagyságát alapvetően meghatározó voltáról - a Beatles erre tulajdonképpen csupán ürügy: ők egyszerűen a legjobb példa, mert hogy még az ő dalaik sem tudják felülírni a zenéhez, annak hangszereléséhez, hangzásához, megszólalásához való alapvető beállítódásunkat. (Legalábbis a véleményem szerint - amely persze bármennyire is határozott, simán jelentheti, hogy tévedek).
Szóval nem gondolom, hogy ne vonatkoztattam volna el a Beatlestől.

A hatvanas évek és a napjaink közötti társadalmi és kulturális eltéréseket illetően természetesen teljesen úgy van, ahogy írod. Ami és ahogy a Beatles kapcsán akkor történt, szinte kizárt, hogy akár csak megközelítően ugyanúgy történne ma. Az alternatív világbeli példád pedig kreatív és vicces, részemről díjazom. :)

Egyébként még az jutott eszembe, hogy - a Beatleshez és az előadásmódhoz röviden visszakanyarodva - nem is pusztán a hangszerelésről van szó, hanem talán majdnem akkora mértékben az énekről is, amennyiben a filmbeli srác mindegyik dalt saját maga énekli - ellentétben ugye a Beatlesszel, ahol X szólóénekli ezt a számot és Y azt, W náluk ritkábban amazt, Z pedig még ritkábban mást. Szóval a lényeg, hogy nyilvánvalóan nagyon-nagyon nem mindegy, hogy ugyanaz a hang, egyúttal stílus, előadásmód énekli-e a Yesterday-t és a Strawberry-t, vagy a Here Comes-t és az I am the Walrust stb, mint két, három, vagy akár négy olyan hang, stílus, melyek tulajdonosai kvázi saját magukra írták az adott dalt... (És akkor a Beatlesnél gyakori háttérvokálról még nem is beszéltem, ami ugye a filmbeli srác esetében szintén nincsen).

Válasz

offtopic

Értettem már korábban is, amit írtál, és éppen ebben van a hiba: mivel a Yesterday-t vagy a Here comes the Sun-t ÚGY ismered eredetinek, ahogy az eredeti négyes előadta, mindent önkéntelenül is ahhoz mérsz/hasonlítasz. De a film alternatív valóságában éppen az a helyzet, hogy nincs ilyen "eredeti", amihez hasonlítani lehetne, hanem a főszereplő előadása az "eredeti" (tehát a "legjobb")...
Másrészt az ilyen "mi lett volna, ha" gondolatkísérletek (csúnyábban: spekulációk) nem nagyon vezetnek sehová, hiszen -jelenlegi tudásunk szerint- egyetlen valóság létezik, egyirányú, lineáris időfolyamon. Így aztán nem fogjuk soha megtudni, hogy milyen lehetne egy Beatles nélküli világban egy Beatles-dal egy srác "eredeti" előadásában és mekkora világsiker lenne.
Más kérdés, hogy azért itt rengeteg egyéb körülményt is figyelembe kellene venni: a '60-as években teljesen más társadalmi-szociális-politikai körülmények között jelent meg a zenekar (és a követői), amikor a tömegkultúrát igen erősen elkezdte befolyásolni a tévézés-rádiózás. Az akkori (lázadó) tinik számára valóban revolúció volt ez a(z akkor még) gyors, erőteljes és persze hangos, könnyen fogyasztható populáris zene, ráadásul ezt négy jóképű, jólöltözött -de az akkor már avíttnak számító, ráadásul francos jenki Elvisszel ellentétben igazi brit- fiú adta elő, akikkel szemben a tinilányok szüleinek sem lehetett túl sok kifogása. :) Mai szemmel nézve persze ezek már mind túlhaladott dolgok, négy gombafejű fickó talán utoljára a Step együttesben volt, az meg szintén az előző évezred. :)
Ebből a szempontból tehát szerintem értelmezhetetlen az, hogy MA milyen sikere lenne egy egyszálgitáros "eredeti" Love me do-nak, hiszen egészen más a korszellem, másak a társadalmi értékek, a szociális körülmények stb. Persze ha tovább görgetjük ezt, akkor felmerülhet az az érdekes kérdés, hogy a mai, hihetetlen mennyiségű populáris zene tengerében vajon egy Beatles egyáltalán eljuthatna a világszintű ismertségig vagy pár év küszködés és vendéglátózás után eltűnne a süllyesztőben, sokezer másik zenekarral együtt?

Szóval el kellene vonatkoztatnod a Beatlestől, bár tudom, hogy ez irtó nehéz...
Képzeld el mondjuk azt, hogy a beat-korszak úgy kezdődött, hogy valami Jim Lemon nevű fickó megalakította a The Minerworkers nevű zenekart egy bizonyos Peter McHenry nevű bőgőssel és egy Greg Heraldson nevű gitárossal, majd négy évvel később egy hamburgi turné során kitalálták a The Mauls nevet, és már így lettek ismertek a Love me not, a Gimme pleasure, please és az I think I may have seen somebody perhaps laying somewhere else című dalukkal (bár az utóbbi túl hosszú címét nem szerették a rajongók, így bosszúból az albumon rögtön utána következő Torment című dalt szándékosan ráénekelték ennek az alapjára).
Később a zenekar legnagyobb slágere (Lemon őszinte bánatára) a Tomorrow (Two days after yesterday) c. dalocska volt, amelyet egy szál ukulelével adott elő McHenry.
Nnna, innen nézve persze teljesen érthetetlen, amikor 2019-ben egy Danny Boyle nevű rendező elkészít egy filmet, amiben négy gombafrizurás fickó eljátssza azt az alternatívumot, amiben sosem létezett a The Mauls, hanem úgy tesznek, mintha ők megírtak volna valami Yesterday-t Beatles néven, és ettől az egész világ elájul... :)

Válasz

7/10

InteriorLulu 2023 márc. 02. - 15:02:07 7/10 Előzmény guess.who

Igen, az nyilvánvaló, hogy a film tisztelgés, eleve a szeretet nagyfokú megnyilvánulása a Beatles felé, és azt is elfogadom, hogy azt szándékozik mondani, ezek a dalok annyira jók, hogy egy szál hangszerrel előadva is világsikerek lennének.
Ez utóbbit vitatom én amellett, hogy értem a logikád, és egyet is értek azzal, hogy abban az alternatív valóságban ezek az egy szál gitáros Beatles-verziók azok, amik eredetiek, ellentétben ugye velünk, akiknek a többhangszeres verziók az eredetiek. Én azt mondom - és pontosan emellett próbálok érvelni a nagynevű zenészek unplugged-dalainak példájával -, hogy nem: bármennyire zseniálisak ezek a dalok, bármennyire is tökéletes bennük a dallam-harmónia-ritmus szentháromsága, az ének mellett pusztán egyetlen hangszerrel előadva messze-messze nem lenne akkora sikerük, mint amekkora volt és van a mi valóságunkban. Ha a filmben ábrázolt alternatív társadalom annyiban (is) eltérne a miénktől, hogy egyszerűen nem ismeri, mert mondjuk nem is szereti az egyetlen hangszernél többel előadott - énekes vagy ének nélküli - zenét, akkor igen, ezeknek a daloknak és az előadójuknak egész biztosan óriási világsikerük lenne. (!)
Csakhogy nem ez a helyzet, a filmbeli társadalom nem ilyen, hanem pont olyan, mint a miénk. És semmi a világon nem utal arra, hogy egyetlen előadó által szerzett és játszott, ám egyhangszeres dalokkal a Beatleséhez akár csak megközelítő nagyságú sikert lehet elérni, bármennyire is zseniálisak ezek. Semmi nem utal rá, ellenben minden az ellenkezőjére, hiszen pl. Bob Dylan ismertségét és sikereit se mérjük már a Beatleséhez. Márpedig azt hiszem, ő lehet az egyetlen előadó, aki a témában akár csak szóba is kerülhet...

Viszont abban is egyetértünk, hogy mindez igazából nem számít, a film alapötlete nagyon jó, az üzenete szintúgy, és persze abban, hogy a Beatles ismerete és szeretete nélkül is lehet élni, csak épp minek?... :)

Válasz

offtopic

Ott rontod el a levezetést, hogy kihagyod belőle azt, hogy EZEKET a dalokat pont ÚGY, eredetiben ismered/ismeri mindenki, és ehhez az előzetes emlékhez hasonlítod a filmben látott másik verzió esetleges sikerességét.
Viszont a film fikciója éppen arról szól, hogy az elhangzó dalok nem "feldolgozások", hanem azok az "eredetiek", "igaziak", hiszen abban az alternatív valóságban az emberek NEM ismerik egyiket sem, számukra AZ a hangszerelés az "igazi", ahogy a főszereplő előadja, nekik nincs prekoncepciójuk, hogy milyennek kellene lennie, hogyan kellene szólnia pl. a Yesterday-nek. Innentől viszont egyértelmű, hogy ez a film éppen egy tisztelgés az eredeti művészek előtt, hiszen azt üzeni, hogy ezek a dalok önmagukban zseniálisak annyira, hogy világsikerű lett volna egy szál gitárral előadva is. Nyilván ennek igazságtartalmát mi, ebben a valóságban nem tudjuk eldönteni, de hát ez a fikciós alternatív valóság lényege, így jártunk. :)

Ha van két órád, esetleg nézd meg ezt, szintén zenész színészek (vagy színész zenészek, nézőpont kérdése) adják elő, sokszor hihetetlenül hitelesen: https://www.youtube.com/watch?v=4rHiDArtjuM[/spoiler]

Válasz

7/10

Szerintem a filmben felhangzó Beatles-dalok bármennyire jók, jól megírtak, sőt döntőren zseniálisak, úgy, ahogy ez a srác előadja őket, messze-messze nem lenne akkora sikerük, mint amilyen sikereket itt látunk. Pontosabban az eleve (többé-kevésbé) akusztikus dalok, mint a Yesterday, Here Comes the Sun stb kivételével nem lenne ilyen sikerük, de egyébként még azoknak sem. Mert ez nem így működik. Ezek a számok ugye belénk vannak égve, viszont az eredeti hangszereléssel, adott dalon belül gyakran féltucatnyi hangszert is felvonultató formájukban élnek bennünk. És innentől egyszerűen képtelenek vagyunk mi mindannyian, filmnézők és filmalkotók is ettől elvonatkoztatni: biztosak vagyunk benne, hogy ezeket a szerzeményeket a szóbanforgó gondolatkísérletben (azaz a filmbeli szituációban) unplugged formájukban is ugyanakkora óriási megbecsültség és szeretet övezné - holott ez egyáltalán nem nyilvánvaló, sőt igencsak valószínűtlen.
Gondoljunk bele, tízezerszámra vannak kifejezetten nagynevű zenészek általi akusztikus/egyhangszeres Beatles-feldolgozások, vagy ugyanúgy őtőlük saját legjobb dalaiknak lecsupaszított feldolgozásai, és mekkora a sikerük, közkedveltségük? A Beatles-dalok esetében gyakorlatilag zéró, a saját dalaik esetében is elhanyagolható - pedig a közönség mindkét esetben ismeri, sőt imádja az eredeti verziókat. Mi lenne, ha még csak nem is ismerné azokat, mint a filmbeli szituációban?...

Ez persze mit sem von le a film értékéből, még ha el is gondolkodtam rajta közben. Más egyebek vonnak le, elsősorban a szerelmi szál eléggé valószínűtlen, életszerútlen jellege, illetve ennek erősen klisés kifutása.
SPOILER
Vagy az, hogy nem tudjuk meg, miért pont a Beatles, a Harry Potter, a Coca Cola és a cigaretta? És biztos még sokminden más. Mi a közös bennük?... Ez így fel van vetve, és hagyják lógni a levegőben, még ha nagy jelentősége nincs is.
Nem mondják ki, de nyilvánvaló, hogy a srác két "sorstársát" is hasonló baleset érhette, ezért vannak képben a Beatlesszel. Oké. Viszont tök logikus és kézenfekvő, hogy ők, illetve más hozzájuk hasonlóan jártak szerte a világban ezután kapcsolatban maradjanak - ám erre még utalást sem tesz a film.
Vagy szintén apróságnak tűnik, de talán mégsem az: a 78 éves, tök átlagember Lennon figurája. Miért is néz úgy ki, ahogy negyven évvel korábban - és ugyanennyivel fiatalabban - nézett volna ki, ha ő lett volna akkor a földkerekség talán legnagyobb sztárja??... (Oké, ez talán már tényleg üres kukacoskodás, bocsi).

Válasz

10/10

Jó ötlet, jól összerakott történetben, jó szereplők, a a zene pedig az örök csúcs.

Válasz

Akik szerint "színesbőrű" színész játszik egy "angol fiút" :Nem tűnt fel, hogy a mai Angliában rengeteg Indiai és az ő leszármazottaik élnek? Egyébként a film nagyon jó... Nem kell benne keresni az "elemezni való mély mondanivalót". Egyszerűen csak szórakoztat, kikapcsol és ellazít... 😉

Válasz

Megjegyzem ha nincs Beatles a Kövek sem kezdtek volna el Gördülni soha. Ez egy tény.

Válasz

Minek nézed???
Én sem fogom. (mert nem érdekel a műfaj)

Válasz

Az egyetlen értékelhető jelenet a filmben John megjelenése volt. <3 Bár az is lehetett volna bőven jobb. Hiába, ha John megjelenik, nyomot hagy. <3 Ismeretségi körömből kiindulva például a Forrest Gump jelenetek közül is mindenkinek az ugrik be elsőre. :)

Válasz

Ana de Armas nem játszik a filmben, Kate McKinnon karakterének pedig nem Mandy a neve.
éljen május 1.! egy okádék hozzászólást írt ide,én meg ettől okádok.
Himesh Patel indiai származású brit színész,nem valami "cigányféle", viszont rád lehetne mondani cifra dolgokat,de én nem alacsonyodom le odáig.A film kedves volt és aranyos, te meg nem értettél belőle semmit,nem is értem,minek nézel filmeket.

Válasz

9/10

Egy fantasztikus ötlet. Nem csak fantasztikus, de félelmetesen jó is. Tökéletes zenékkel! Amikor a népek már megőrültek a Beatlesért, én még az első táncdalfesztivált néztem a televízióban és mire igazán őrült lettem, már inkább rockzene szólt. Led Zeppelintől a U2-ig számtalan kedvencem volt, de a Beatles örök szerelem. És egyre inkább az lesz Danny Boyle is, mert gyermeki naivitással szürcsöltem új limonádéját.

Válasz

Az egyrészt a te hibád, hogy a gyerekeid nem ismerik a Beatlest, de ez a film amúgy sem a Beatlesről szól

Válasz

Hát az már a te hibád, hogy Beatles-filmre, valami remake-re vágysz. Ez a film teljesen másról szól, a legkevésbé sem Beatlesről

Válasz

Összes hozzászólás

Értékelés:

147 szavazatból

Szerinted?

63 hozzászólás

KritikaYesterday - A Beatles nélküli világ nagyon vicces

PORT.hu a Facebookon