A Zsolnay-családban a tőkét Miklós gyűjtötte, fia, a festőművésznek készülő Vilmos tette jól prosperáló vállalkozássá a családi porcelán- és majolikagyárat. A 19. század végére a művész-, kereskedő- és iparos erényeket szerencsésen elegyítő család minden tagjának megvolt a feladata a gyártásban. Ügyeltek arra is, hogy munkásaik jól éljenek, a tehetséges munkásgyerekeket támogatták. A család nőtagjai házi gyártású kapcsos könyvekben dokumentálták a család történetét, amely szorosan összefüggött a gyár történetével. Legjelentősebb újításuk a porcelánfajansz és az épületek díszítésére alkalmazott színes fagyálló csempe, a pirogránit volt. A gyár legnagyobb üzleti sikerét, Zsolnayék világhírét a fémes fényű máztechnika, az eozin teremtette meg. Az 1948-as államosításkor a Zsolnayakat kitelepítették, az üzemből Pécsi Porcelángyár lett, amely ipari porcelán szigetelőanyagokat gyártott. A kapcsos könyvbe a további generációk már nem kerülhettek be. A család egyik fele elhagyta az országot. A Zsolnayaknak a rendszerváltás után nem sikerült visszavásárolniuk a gyárat. 2003-ban, Zsolnay Vilmos születésének 175. évfordulóján vehettek először részt egykori gyáruk területén hivatalos ünnepségen.