Az aktuális rész ismertetője: Grófi családba, Alphonse de Toulouse-Lautrec Monfa gróf és Adele Tapié de Céleyran grófnő első gyermekeként született. 14 és 15 éves korában egymás után eltörte mindkét lábát, ezután megállt a növésben, nyomorék maradt. Apja, miután megtudta, hogy fia nem lesz képes vele vadászni, lovagolni és más férfias játékokat űzni, többé szinte tudomást sem vett róla. Anyja viszont végig a betegágyánál állt: ekkor alakult ki közöttük a festőt egész életén végigkísérő mély szeretet. A Montmartre éjszakai életébe Aristide Bruant költő és sanzonénekes vezette be; a nyolcvanas évek közepétől Toulouse-Lautrec szinte csak éjjel élt. Állandó látogatója a kabaréknak egyetlen szerelmével, Suzanne Valadonnal együtt, aki előbb híres festők modellje volt, majd maga is festő lett. Rövidre szabott élete ellenére törpe alakjával, figyelő, iróniát sugárzó tekintetével Toulouse-Lautrec művei által megteremtette a századvég Párizsának mítoszát. Munkásságát nem lehet skatulyába szorítani: különféle forrásokból merített inspirációt, a barokk mesterektől éppúgy, mint a japán festőktől vagy a gótikus művészetből. Rajzai közel állnak a karikatúrákhoz, de szatirikus kommentárjai mindig tele vannak szimpátiával.

A műsor ismertetése: A legtöbb múzeumban olyan gyűjtemények láthatók, amelyek korábban királyoké, nemeseké vagy milliomosoké voltak. Olyan személyeké tehát, akik hatalmas összegeket áldoztak azért, hogy a mesterműveket a magukénak mondhassák. Ha ezt a szempontot figyelembevéve járjuk a kiállító termeket, megtudhatjuk, hogy mit tartottak értékesnek, szépnek az akkori tulajdonosok hazájuk kulturájából. A most bemutatásra kerülő japán sorozat alkotói a világ híres múzeumait keresték fel. Hatalmas galériákat, mint a londoni Tate, a bécsi Művészettörténeti Múzeum vagy a firenzei Uffizi Képtár, és olyan gyűjteményeket is, melyeket egy-egy művész neve - Rodiné, Van Gogh-é vagy Toulouse Lautrec-é tesz vonzóvá. És persze nem csak a műveket igyekeznek bemutatni, hanem a tulajdonosokat, a gyűjtőket és azokat a történeteket is, melyek egyszerre szólnak az alkotásról és az alkotóról.