Az aktuális rész ismertetője: Az Egyenlítő közelében fekvő Új-Guineától Új-Zélandig, amely már a fagyos Déli-óceánnal határos, Ausztráliát olyan szigetek karéja veszi körül, amelyek elszigeteltségükből fakadóan még a kontinensénél is különösebb élővilágnak adnak otthont. Új-Guinea mindössze tízezer évvel ezelőtt szakadt el Ausztráliától a tengerszint emelkedése következtében, s különös variációit nyújtja az onnan ismert állatoknak, az itt megtalálható kenguruk például a fákon élnek. A paradicsommadarak színpompás tollazata és látványos párzási tánca az őslakosok egymástól sokszor teljesen elszigetelt törzseit is különleges szertartások kialakítására ihlette. A délkelet felé nyúló, vulkanikus szigetek körüli tengerben a Nagy Korallzátonyt is túlszárnyaló sokféleségben élnek korallok, halak és más tengeri élőlények, például óriás sósvízi krokodilok. Új-Kaledónia primitív fafajait látva fogalmat alkothatunk róla, milyen lehet Ausztrália a dinoszauruszok korában; a szigetet ma is a hüllők uralják. Új-Zéland számos csak itt élő madárfaját pusztították ki az ember által a szigetre hurcolt kisragadozók, de a környező szigetek sokaságán még ma is hallható az a fülsiketítő hajnali madárdal, amelyről az első európai felfedezők meséltek.