Az aktuális rész ismertetője: A Vérmezőtől a győri csatatérig, a Budai vártól az ürömi pravoszláv kápolnáig, a fertődi gloriette-től a Magyar Nemzeti Múzeumig, az Alcsúti Arborétumtól a nádori kriptáig vezetnek filmes sétáink, melyekben Csorba László történészprofesszor mesél József nádorról és családjáról, tetteik fontosságáról és szerepéről Magyarország történetében. Az rövidfilmes epizódok kultúrtörténeti érdekességeket és elgondolkodtató történelmi összefüggéseket tárnak fel ebből a gazdag, ráadásul a mai nemzettudatból jobbára kiesett örökségből. József nádort a Margit-szigethez különleges kapcsolat fűzte. Amikor bátyja, Sándor Lipót főherceg az ország nádora lett és Budára költözött, a korabeli arisztokrácia sajátos, kétlaki életének megfelelően a Budai Vár mint téli rezidencia mellett szüksége volt egy megfelelő nyári lakhelyre is. Miután bátyja választása a szigetre esett, 1790-ben megindultak a növénytelepítési-parkosítási munkálatok, ám ezek kibontakozása már az utódja, József főherceg korszakára esett, aki képzett kertészként a fejlesztés minden részletét Tost Károly királyi főkertésszel megbeszélte. A nádor felesége, Alexandra Pavlovna nagyhercegnő nyaralóként egy, a ferences kolostor romjaihoz támaszkodó klasszicista villát kapott ajándékba férjétől, de sajnos csak 1801 nyarán élvezhette itt a pihenést. A szigetet a nádor a szomorú családi tragédia után sem hagyta el, így amikor 1814-ben a Napóleon-ellenes bécsi kongresszus illusztris vendégei _ I. Sándor orosz cár (a nádor sógora), III. Frigyes Vilmos porosz király és I. Ferenc osztrák császár és magyar király (a nádor bátyja) _ meglátogatták székvárosát, József a Margit-szigeten adott számukra nagyszabású fogadást. De voltak nehéz pillanatok is, így pl. 1838-ban a nagy dunai árvíz jégtáblái kegyetlenül megberetválták a Margit-sziget fáinak törzsét. A sziget fennmaradt fái máig őrzik a nádor emlékét, például egy különleges narancseperfa, vagy a keleti platán tarkalevelű változatának példányai is, melyeket maga József nádor hozatott Firenzéből és saját kezűleg ültette el margitszigeti kertjében, 1828-ban.