Az aktuális rész ismertetője: A Vérmezőtől a győri csatatérig, a Budai vártól az ürömi pravoszláv kápolnáig, a fertődi gloriette-től a Magyar Nemzeti Múzeumig, az Alcsúti Arborétumtól a nádori kriptáig vezetnek filmes sétáink, melyekben Csorba László történészprofesszor mesél József nádorról és családjáról, tetteik fontosságáról és szerepéről Magyarország történetében. Az rövidfilmes epizódok kultúrtörténeti érdekességeket és elgondolkodtató történelmi összefüggéseket tárnak fel ebből a gazdag, ráadásul a mai nemzettudatból jobbára kiesett örökségből. A rendi Magyarország kiváltságolt társadalmi csoportjai közé tartoztak egykor a jászok és a kunok, akik a korai Árpád-korban vándoroltak be az ország területére és a katonai szolgálatért cserébe sajátos, a vármegyerendszertől független területi önkormányzattal rendelkeztek. A török dúlást sajnos nagyon nehezen heverték ki, így 1702-ben I. Lipót császár az egész területet eladta a Német Lovagrendnek. Ám a lovagok nem tudták érvényesíteni vásárolt jogaikat és az 1730-as években továbbadták a tulajdonjogot a Pesti Invalidus Rendháznak, amely megkísérelte bevezetni a földesúri szolgáltatásokat. Mária Terézia királynő az országos tiltakozásnak engedve, 1745-ben beleegyezett az önmegváltásba (redemptio), és 1745-ben a korábbi jász és kun területek visszanyerték szabadságukat és autonómiájukat. Három kerület jött létre (Nagykunság, Kiskunság, Jászság), az országos főhatóság a Helytartótanács lett, legfőbb bírájuk és főkapitányuk pedig újra a nádor. A jászkunok büszkék voltak a nádorhoz fűződő, különleges kapcsolatukra, amelynek számos emlékét a Jász Múzeum őrzi Jászberényben. A napóleoni háborúk idején, 1800 szeptemberében a Hármas Kerület lakossága megkezdte a "Nádor Ispányi Regement", az ún. "Palatinus-huszárok" felállítását, melynek ezredtulajdonosa Magyarország mindenkori nádora lett, legénységi állományát pedig 1867-ig a Jászkun kerület lakossága adta. Igy lett József nádor a Palatinus-huszárok főkapitánya és a jász-kunok főbírája.