Az aktuális rész ismertetője: Az emberré válás dokumentumainak felfedezéséről már sok romantikus történetet hallottunk. Szinte már unjuk az újabb "összekötő láncszemek" előkerülésének sztároló bejelentését. Nehezen áll össze a kép arról, hogy miként is lettünk értelmes emberek. Valóban csak néhány ezer eddig megismert csonton, a misztikusan felfoghatatlan genetikai vizsgálatokon és a tudósoknak az evolúcióba vetett hitén alapulna mindez? A tudomány válasza egyértelmű. A kihalt emberi lények és elődeik maradványai kézzel fogható tények, a genetikai vizsgálatok mindezektől függetlenül is az ember főemlős rokonságát erősítették meg, az evolúció, vagyis az állandó időbeni átalakulás ténye pedig nem hit kérdése. Mindezeknél azonban már sokkal többet tudunk. Nem valószínű, hogy 10-20 millió évvel ezelőtt Afrikában élt sokféle emberszabású majom némelyik fajából akkor is létrejött volna az emberhez vezető leszármazási vonal, ha 7-8 millió évvel ezelőtt a Földön nem következik be egy hatalmas környezetváltozás, ami a kiterjedt trópusi erdők övezetét füves pusztákra, sivatagokra és szavannákra tagolta. Az alapvetően megváltozott életfeltételek miatt a két lábon járás ekkor sokféle majomnál és emberszerű lénynél kialakult, de ez a jelenség a csirkénél is megtalálható. Ma már tudjuk, hogy a 2-3 millió évvel ezelőtt élt emberelőd australopitekuszok még majomaggyal készítették eszközeiket, és valószínűleg nem ők vadásztak a vadakra, hanem mindez fordítva történt. Az eddigi leghosszabb életű emberi faj, a Homo erectus másfél millió éven át élt Afrikában és Eurázsiában, mégsem tőle származunk. A mai ember még csak kétszázezer éve alakult ki, és csak 15-20 ezer éve jutott el az amerikai kontinensre. A sokatmondó csontok mellett az emberi jelenségek gyökereit is lassan megismeri már a tudomány.