Az aktuális rész ismertetője: Felugrom, mint ahogy a vakációs diák ugrik ki ágyából, és teszek-veszek értelmetlen összevisszaságban. Kezembe veszem a borotvát, pedig még be sem szappanoztam magam... Sietek, mintha elkésnék valahonnan, és amikor készen vagyok, előveszem öreg tarisznyámat. Megnézem mennyi patron maradt a télről és van-e közte apró söréttel töltött. Van! Nem sok, de van. Arra elég, hogy estére gond nélkül akasszam nyakamba öreg mordályomat, ha jönne az üzenet, hogy menjek, mert megérkeztek a – szalonkák... Hát erről van szó! Az üzenet azonban késett. Érthetetlen! Hát minden évben nehezebben jönnek meg a madárkák? Egészen azonban mégse maradhattak el, mert egyik reggel megjött a hír: itt vannak! Itt bizony. Mentünk. Az erdő alig nőtt tavaly óta. Az öreg fácánkakas itt gallyaz fel mellettem, és úgy hangoskodik, mint aki tudja, hogy nem érheti baleset. Egy pintyőke is abba a bokorba száll, ahova tavaly szokott. Egy denevér is átlibeg a fejem felett. Ez is biztos a tavalyi. Aztán jön nagy zúgással egy bogár, épp úgy, mint tavaly, és amikor felnézek az égre: ott pislog ám vacsoraváró vidámsággal az esti csillag. No, hála Istennek: együtt vagyunk!