Munkácsy-díjas festőművész. A főiskolai évek alatt (1952-1957) Barcsay Jenő és Konecsni György voltak rá a legnagyobb hatással. Saját megfogalmazása szerint Barcsay "szigorú festőlogikája, sallangmentes képépítő példája, páratlan komolysággal felépített monumentális életműve" és a kettőjük között szövődött, "mester és tanítvány" barátsága szolgált számára mértékül.Konecsni Györgytől a főiskola Alkalmazott Grafikai Tanszékén a tömör, emblematikus fogalmazást sajátította el. Balogh László életművében mind a képgrafika, mind az alkalmazott grafika jelentős helyet vívott ki magának.Pályája kezdetén tagja lett a Szentendrei Művésztelepnek. Itt került közeli kapcsolatba a szentendrei festészet idősebb generációjának tagjaival. 1956-ban a művésztelep jubiláris csoportos tárlatán ott találjuk őt is a kiállítók között, s ettől kezdve mind a hazai, mind a külföldi kiállítások rendszeres résztvevője. Egyéni kiállításai között - nem tekintve a jelenlegit - a tíz évvel ezelőtt a Vigadó Galériában megrendezett, ugyancsak retrospektív kiállítást tartja maga a művész is a legjelentősebbnek.Balogh Lászlót, a szentendrei lírai konstruktivizmus egyik meghatározó alakját, a rendíthetetlen lokálpatriótát mind szülővárosa, mind a szakma számos díjjal tüntette ki. Szülővárosától Pro Urbe díjat (1982) és Szentendre Város Díszpolgára (1995) címet kapott. Művészeti tevékenységének elismerését jelzi többek között a Szentendrei Grafikai Műhely két ízben elnyert Nívó-díja (1986, 1989), a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (1994), a Pest Megye Művészetéért-díj (1997), a MAOE Alkotói Nagydíja (2006) és a Munkácsy-díj (2006).Balogh László élet- és pályatörténete Szentendre és a helyi festészet történetének szerves részévé vált.