Éremművész, szobrász. 1928-1935: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Sidló Ferenc és Szentgyörgyi István. Római ösztöndíjasként Ferruccio Ferrazzinál tanult. 1933: Országos Magyar Képzőművészeti Társulat ifjúsági szobrászati díja, Fiatal művészek kiállítása, Műcsarnok; 1934: Magyar Képzőművészeti Főiskola Ferenczy István szobrászati díja; 1935-1936 között: a római Magyar Akadémia ösztöndíja; 1936: Balló Ede-díj; 1941: Zala György-érem, a Magyar Képzőművűvészek Egyesülete Kitüntetése; 1942: a kultuszminiszter faszobrászati díja a kolozsvári VI. Nemzeti Képzőművészeti Kiállításon; a Benczúr Társaság kitüntető elismerése a Műcsarnok Őszi Tárlatán; 1981: a Munka Érdemrend Arany fokozata; 1997: a Molnár C. Pál Társaság életmű-díja; 2002: A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje. 1930 óta kiállító művész. 1976-1978 között Bagdad városesztétikai tanácsadója volt. Budapesten él, a Százados úti művésztelepen dolgozik. Kisplasztikákat, portrékat, domborműveket, köztéri szobrokat egyaránt alkot. Fából, kőből, fémből, kerámiából, porcelánból (a herendi porcelángyár számára), terrakottából, pirogránitból készülnek alkotásai. Több mint hatvan köztéri szobrát, síremlékét, reliefjét állították föl. Restaurátorként is dolgozott, többek között a budai vár Szentháromság-szobrát restaurálta. Római ösztöndíjasként fordult érdeklődése a monumentalitás, az épületplasztika és a faszobrászat felé. Szobrászatára a klasszikus iskolázottság, a finom naturalizmus jellemző. Forrás: www.artportal.hu