Ko Hyeon-jeongról szólva kérdezlek, Lili, hogy láttad-e a What's Up Fox címû sorozatot? Én elég régecskén láttam, már elmosódtak a részletek, de emlékszem, hogy tetszett. A partnere a nála jóval fiatalabb Chun Jung-Myung, aki a szerepe szerint is fiatalabb 9 évvel. Úgy emlékszem, hogy olyan igazi nõi film. Nem néztem utána, hogy van-e magyar felirat.
Köszönöm a dalról a bõ információt. Amint elõzõleg írtam, én a Sandglass c. filmben hallottam. Ott Dmitrij Hvorovsztovszkij énekelte. A film cselekményében fontos esemény az 1980-ban történt gvandzsui felkelés. Koreában a 60-as- 80-es években diktatórikus rendszer uralkodott. Országos méretû volt az elégedetlenség. Gvandzsu városban egy diáktüntéshez sokezer állampolgár csatlakozott. Május 18-án a hadsereg a tömegbe lõtt. Az áldozatok számát 2000-re becsülik. A hatóság igyekezett a tényeket meghamisítani, Több évig tartott a megtorlás, letartóztatások, halálbüntetések. A 90-es évek óta emlékeznek meg errõl a tragikus eseményrõl. Az említett filmben ezzel az orosz dallal állítanak emléket a szabadságharcuk áldozatainak.
Rasul Gamzatovics Gazmatov (1923-2003) avar költõ, amikor Hirosimában járt, lenyûgözte a Hirosimai Béke Emlékpart. Egy verset írt, amit Naum Grebnyov (1921-1988) orosz költõ lefordított és megjelentette a Novy Mír (Új világ) irodalmi folyóiratban. Itt olvasta Mark Bernesz(1911-1969) énekes, aki felkérte Jan Frenkel (1920-1989) zeneszerzõt, hogy komponáljon zenét a vershez. Bernesz elõadásában világhírûvé vált a dal. 1969 óta sok énekes mûsorára tûzte. Magyarországon kevésbé ismert. Rasul Gazmatov versét Péter Péter váci költõ ültette át magyarra, Fehér darvak címmel. Péter Péter mûfordítását nemrégiben a Határon Túli Magyarok Információs Központja Kiemelkedõen Közhasznú Alapítvány honlapján is közzétették. A verset az alábbiakban olvashatják.
Fehér Darvak
Katonák, kik nem tértek vissza többé,
S nem nyugszanak lenn a véres földben,
Úgy tûnik, hófehér darvakká válva
Ott lebegnek fönn az égi csöndben.
Õk azok, jönnek a messzi idõkbõl,
Sír a hangjuk, fenn a ködben szállnak,
Búsan, hallgatag tekintünk az égre,
Megvillannak-e a daruszárnyak.
Repülnek, szállnak fáradt ék-alakban,
Kimerülve ködlõ napok végén,
S egy hely üres még fönn az alakzatban:
Tán az enyém —mondom eltûnõdvén.
Már közel a nap, hogy daruvá válva
Szálljak velük a szürke menny alatt,
És madaranként hívogassam fentrõl
Közénk a földön lent-hagyottakat.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások