Így kezdődött...
Életművét az 1975-ben bekövetkezett halála után vásárolta meg özvegyétől a Magyar Sportmúzeum. A hagyatékban a sportfotók mellett nagyszámú városkép volt a vintage képek között, amelyeket a CULTiRiS Kulturális Képügynökség dolgozott fel.
Kasza Gábor a képügynökség művészeti vezetője irányításával több hónapos munkával közel 3000 képet digitalizáltak, főleg papírképeket és az üveg negatívokat.
A munka során fotótörténeti jelentőségű képek kerültek elő. A könyvtári kutatásoknál kiderült, hogy Kozák Lajos az 1930-as években és a második világháború alatt is sokat publikált magazinokban, fotóművészeti lapokban -
Nemzeti Újság, Képes Krónika, Új Idők, Fotószemle - és könyvekben. Megjelent fotói közül számos egyáltalán nem található meg a hagyatékban, főleg azok, amelyek a magyaros stílus akkori divatja szerint készültek, mint a szántó parasztok, a népviseletbe öltözött lányok a vasárnapi mise után, libák a mezőn, vagy a gyerekek a folyóparton. A képek többsége ellenfényben készült, ami ugyancsak jellemző erre a stílusra.

Vasárnapi fotóséták
A harmincas évek minden korszerű irányzata hatott Kozák Lajosra és nemzetközi kitekintése is viszonylag napra kész lehetett. Nagy valószínűséggel tagja volt a MADOME, később Budapesti Fotóklub nevű fotós egyesületnek, ahol sokan a polgári foglalkozásuk mellett foglalkoztak a művészi fényképezéssel, de igen sok műtermes mester, mint Rónai Dénes, Angelo, Pécsi József - sok riporter, mint Balogh Rudolf, Escher Károly, Kredátusz Károly is ide tartoztak, és amíg André Kertész
Magyarországon élt, ő is látogatta a klubot.
Az előadások, közös kiállítások, képbírálatok mellett nagy divatja volt akkoriban az úgynevezett vasárnapi fotósétáknak, ahol egy-egy vezető mellett tucatnyi fényképész járta a vidéket és Budapest utcáit. Sokszor ugyanazt fényképezték vagy egymást utánozva, talán egymással versengve fitogtatták technikai tudásukat, ízlésüket. Ennek köszönhetően Kozák Lajos képeinek témái és helyszínei más fotósoknál is felfedezhetők abban az időben. Így Kozák képei az akkori progresszív magyar fotóművészet egyfajta összegzését adják.
Elmozdulás a modernizmus felé
A harmincas évek második felére jól látható a haladó fotósok körében egy elmozdulás a modernizmus felé. Külön műfajként nem nevezték el, egyszerűen modern stílusként említik. Mindenesetre a hazai magyaros stílus némely jellemvonásának (tágabban értelmezve az expresszionalista művészeti szemlélet) és az új tárgyilagosságnak, a modern realizmusnak sajátos keveréke, amelynek a kor legkiemelkedőbb munkáit köszönhetjük és világviszonylatban is említésre érdemes. Kozák Lajos legsikerültebb alkotásai is ebbe a körbe tartoznak. Rangelső
Kozák Lajos 1928-ban rangelsőként végzett a Testnevelési Főiskola elsőször indított évfolyamán, ahol segédtanárrá nevezték ki. Levente oktatói és sí tanfolyamot is végzett, és fotókat készített a levente mozgalom Szebb jövőt című újságának. A második világháború után Kozák Rákospalotán lakott a Kinizsi utcában, feleségével és két lányával egészen a haláláig. Itt volt testnevelő tanár a Kossuth utcai iskolában, majd az 1959-ben alapított, új építésű Czabán Samu Téri Általános Iskolában. 1966-ban innen ment nyugdíjba.
A magyar fotótörténet fontos alkotója 1945 után megváltozott az érdeklődése, a fényképezési stílusa. Leginkább sporteseményeket fényképezett és valószínűleg megrendelésre készített képeket szakmunkás oktatásról és kisiparosok munkájáról. A tanári fizetését egészítette ki így.
1956 után képei jelentek meg a Béke és Szabadság nevű újságban Bojár Sándor és Hemző Károly sportfotói mellett. Később, 1960-61-ben a Képes Magyarország hasábjain találkozhatunk a képeivel, ahol régebbi budapesti képei is előfordulnak. Időnként dolgozott az Élet és Irodalom, valamint a Kortárs című irodalmi folyóiratoknak is.