1966-ban született Torontóban Merrill Beth Nisker néven, egy privát zsidó iskolába járt, ahol két nyelven ment a fejtágítás, de igazából se a hely, se a név, se az órák nem tetszettek neki. Találkozott valakivel, aki olyan színházi darabokat és zenéket mutatott neki, amelyek nem mentek a rádióban és a tévében, és amikor meghallotta Nina Simon Four Woman című dalában az utolsó sort ? My Names Is Peaches! ? nemcsak nevet, hanem személyiséget is változtatott. Peaches a legjobb helyen (Berlinben) él, a névadások változatlanul jól mennek (Herms, ha zenekarról van szó, Shake Yer Dix, ha számcímről), a világ egyik része pedig kezdi elfogadni, hogy a rock and roll érdekesebb formáit Peaches körül kell keresni. Peaches műfajteremtő is ? a Motherfucker helyett kitalálta a Fatherfuckert abból a célból, hogy a lehető legtöbb legyen a rockból és a szexből. Peaches mindenféle szélsőértékek mellett kedveli az együttműködést: Karen O-val (Yeah Yeah Yeahs) ugyanúgy együtt tud dolgozni, mint Pinkkel, és képes olyan dalokat produkálni, mint az UNICEF alapítványnak legyártott a Do They Know It?s Halloween, és olyat is, mint az I Feel Cream. A lény, aki énekes, szerző, bármilyen hangszert képes megszólaltatni, plusz producer is; az elektro-zűrzavar középpontjában helyezkedik el: így a legjobban ismeri a káoszt és az abból való menekülési útvonalakat.