Az 1950-ben született Whiting egy régi klasszikus blues-jazz sztenderdről kapta művésznevét, és ez nem véletlen. Hamar kialakított jellegzetes szájharmonika- és énekstílusa valahol félúton mozog a hatvanas évek dinamikus r'n'b-je és a harmincas évek fájdalmasan finom bluesos dzsessze között. Sugar Blue utcazenészként kezdte Harlemben, majd Európába került - a pletykák szerint Párizsban ismerkedett meg Mick Jaggerrel, akinek - Sugar Blue játéka hallatán - azonnal kiesett szájából a harmonika. Olyannyira, hogy a Stones azonnal meg is hívta a lemezfelvételeire. A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján megjelent lemezek mindegyikén (a Some Girlsön, az Emotional Rescue-n és a Tattoo Youn egyaránt) hallható Sugar Blue szenvedélyes játéka, ami különösen a Miss You diszkófunk-slágerében jellegzetes.

A Stones-együttműködés meghozza számára a megérdemelt elismerést és sikert, a nyolcvanas-kilencvenes években jobbnál-jobb zenészekkel dolgozik együtt. 1985-ben többedmagával megkapja a legjobb hagyomásnyos blues-albumárt járó Grammyt (egy montreux-i jam felvételéért), később Willie Dixon szintén Grammy-díjas lemezén, a Hidden Charmson működik közre.

Közben időről időre kiad szólólemezeket is, a legutóbbit éppen idén. A Blue Code című albumon markáns módon ötvöződik a modern rhythm & blues, a funk, a fúziós dzsessz, mindehhez Sugar Blue összetéveszthetetlen hangja és harmonikajátéka: elsöprő élmény.

Szólólemezek
Code Blue, 2007
In Your Eyes, 1995
Blue Blazes, 1994
Crossroads, 1980