Jól megfogalmaztad.

https://www.youtube.com/watch?v=5Pze_mdbOK8
http://www.hotdog.hu/dalszovegek_magyarul/t-z/whitney-houston-i-look-to-you

"Nyugovóra térek
Mennyország, hallgass meg kérlek
Valahogy olyan elveszett lettem
Azok után, hogy mindenem odaadtam
Téli viharok jöttek
És eltakarták elõlem a Napot
Mindazok után, amin keresztülmentem.."


beszédes a dal szövege..így utólag..

nem tudom mennyiben igaz az az állítás
miszerint meggyilkolták
de tény h a Bobby Brownnal való kapcsolata
nagyban hozzájárult elrontott életéhez és korai halálához
..augusztusban lett volna 50
nyugodjon békében..
https://www.youtube.com/watch?v=FxYw0XPEoKE&list=TL6x_zmEMpJXI

Mekkora tehetség volt, milyen hanggal!
R.I.P.

Drogos volt, és belehalt, viszont nincsen jogunk ítélkezni felette.
De ha véleményt kell alkotnom róla, akkor csak annyit mondhatok, hogy egy rendkívül tehetséges nõszemély volt, és ennyi.
Isten nyugosztalja.

Jennifer Hudson Tribute To Whitney Houston @ 2012 Grammys "I Will Always Love You"
http://www.youtube.com/watch?v=HzMsEvUxFc4

És pl. CserhátiZsuzsa!

WHoustonért iszonyatos nagy kár!
Nekem végtelenül rokonszenves volt.

R.I.P

Nincs biztos mértékünk, csupán véleményünk a másik élete - és halála - megítélésében. Mint minden esetben, most is ez a dolog könnyebbik vége. Egyesek nem is késnek megragadni. Mivel nem viseltük az õ bõrét, terhét, ahogy nem rendelkez(t)ünk sem egyedi hangjával, sem egyéni teherbírásával, kétlem, hogy most bírálattal illethetnénk a mûvésznõt.

Whitney tette, amire született és amihez tehetséget kapott, mindazonáltal elég tisztességesen megdolgozott a sikerért, melyben része volt. A csillogás bár reflektorfénybe vonhat, érdemi tartalmat nem képes pótolni. Az õ esetében mégis tagadhatatlan, kopírozhatatlan értékre, a hangjára irányította a figyelmet: a sztár képességeinek tárházába ennek, tehát a felcsigázott közfigyelemnek a minél teljesebb kihasználása is szervesen beletartozik. Nem a hírneve, melyet kemény munkával épített, roppantotta meg és vitte el õt. Hanem mert párkapcsolatában is jórészt társtalan maradt. Kettõn áll a vásár, és aligha Whitney volt az, aki alkalomadtán verte a férjét.

Felmenteni õt, még ha következetlennek vagy akár gyengének bizonyult is olykor, nem dolgunk és nem jogunk, mivel francot sem éltünk meg az õ kínlódásából, ám attól még megértõk lehetünk egy valaha boldog, kiegyensúlyozott életet élõ asszony nem egykönnyen emészthetõ hányattatása, hanyatlása, majd erõt próbáló visszakapaszkodása iránt. Kihozta magából a maximumot, mikor aztán egy banális véletlen, egy köznapi baleset váratlanul elragadta közülünk. A hangja, ami most már örökre itt marad nekünk, olyan aranyfedezet Whitney emberi értékével történõ számvetésünkben, ami nem devalválható, el nem koptatható, sem el nem orozható. Whitney Houston úgy halt meg, hogy a hírre mindenki a fejéhez vagy a szívéhez kapott. Ez igazolja vissza az õ valamennyi fáradalmát, tervét és sikerét, veszteségét és csalódását. Teljes életet élt, megjárta a távlat szegleteit, meg a végleteket a pokoltól a mennyországig, oda meg vissza. Alig vett, miközben jóformán csak adott. Nincs tehát mit a szemére hányni.