Énekes tanulmányait Nagykanizsán kezdte Ivánkovics Ferencné irányításával. 1965-ben, még középiskolásként első díjat nyert a Magyar Rádió és Televízió 1965-ös Ki mit tud versenyén.

Alapító tagja az 1971-ben alakult ARS RENATA Szólóének-együttesnek, a Magyar Bach Társaságnak és a Magyar Régizenei Társaságnak. 1971-től 1986-ig a Magyar Rádió és Televízió Énekkarának tagja.

A Capella Savaria (autentikus hangszereken játszó) barokk zenekarral és a Vashegyi György vezette Orfeo Kamarazenekarral megalakulása óta rendszeresen együttműködik. Mintegy 50 hanglemezfelvételének jelentős részét is velük készítette a Hungaroton és a Quíntana hanglemezkiadó cégeknél. Ezek közül négy (Händel: Duets & Cantatas, Johannes Passion, Brockes Passion, valamint Monteverdi: Tancredi e Clorinda & Madrigali) elnyerte az Év Hanglemeze díjat.

1986 óta az Országos (ma Nemzeti) Filharmónia szólistája. Repertoárja a 16-tól a 19. századig terjed.

1987-ben a Magyar Rádió Nívódíjával, 1989-ben pedig Liszt Díjjal tüntették ki. 1999-ben a megkapta Magyar Köztársaság Kiváló Művésze címet.

Szerepelt Európa szinte valamennyi országában, Londonban fellépett Ton Koopmannal, turnézott Ausztráliában, az Australian Chamber Orchestra-val, az Egyesült Államokban a San Francisco-i Philharmonia Baroque Orchestra-val (Nicholas McGegan vezényletével) és Izraelben. Rendszeres vendége a nagy régizenei fesztiváloknak (Innsbruck, Gent, Regensburg, Göttingen, Karlsruhe, stb.) és számos felvételt készitett a Westdeutsche Rundfunk számára (Hermann Max), melyek közül 1998-ban jelent meg CD-n Johann Ludwig Bach Trauermusik-ja. Rendszeresen dolgozik a milánói Il Giardino Armonico-val (Giovanni Antonini).

Különös gondot fordít a régi magyar muzsika ápolására, amit számtalan hangversenyének műsora és az ARS RENATA Szólóének-együttessel és a Vagantes Trióval készitett lemeze (Magyar énekek a XVII. századból) is tanúsítanak.