Sötét éjszaka van, fütyül a szél és fagy odakint. Havazásról és ónos esőről számolnak be a hírek. Nem lehet kimozdulni a házból. Egy asszony unatkozik bent a házban. Feszült. Lefőzi a kávéját, és kibámul az ablakon. Elmélázva mutatóujjával rajzolni kezd az ablakon lévő párafoltra. Az ablak színe megváltozik. Az éjszaka sötétkék árnyai között egy kecses táncot lejtő lány sziluettje tűnik fel. A szél még hangosabban fütyül, szinte szimfóniaként tombol miközben a halak és rákok vízalatti univerzumát korallok és különös növények erdeje lengi körül. A tér tengeri kozmosszá lényegül. Kint és bent egyszerre. Vágyakozunk, játszunk, és elmélázunk. Tükröt tart a pillanat, van-e merszünk, hogy belenézzünk?

A(z) Teatro Paraiso előadása