Mi jut eszedbe a „testvér” szóról? Nagy közös játékok, lefekvés előtti hancúrozás, titkaim őrzője, veszekedés, utálat, irigység? Vagy netán mindez együtt?
A testvérek közötti ellentmondásos viszony nem újkeletű. Bizonyítja ezt az a rengeteg mese és példázat, amelyeknek témája eme viszony bemutatása. A mesék egyaránt szólnak jó és rossz testvérekről. Olyanokról, akik szeretik és segítik egymást és olyanokról, akik legádázabb ellenségei egymásnak.
A „Hattyúfivérek” a testvéri szeretet mellett teszi le a voksát, annak gyönyörű példáját állítva elénk. Főhőse felcseperedve megtudja, hogy ő bizony nem egyedüli gyermek, csak édes bátyjai egy átok miatt gyermekkorukban hattyúvá változtak. Útnak indul, hogy sok-sok akadályt leküzdve, végül a legnehezebb, önmaga legyőzése árán megváltsa testvéreit.
Az izgalmakban és fordulatokban gazdag előadás merít Andersen, Benedek Elek, Grimm illetve számos nép (finn, német, olasz) hasonló témájú meséinek motívumkincséből. 
A bábok megjelenésükben a reális és a meseszerű között helyezkednek el, nem stilizáltak, de felismerhetően „azonos világból valók”. Az előadás a „mesét” szeretné színpadra vinni, ezért bátran él a „varázslatok” lehetőségével, a tündérmesék zenei és képi világába helyezve a történetet, helyenként könnyen értelmezhető szimbolikus megoldásokkal színezve. A cél a játék lendülete, változatossága, érzelemgazdagsága, hiszen a kisgyermekek a gondolatokat is elsősorban érzelmeken keresztül fogadják be. A darab szövege, a szituációk kidolgozottságával, pontos és lényegre törő ábrázolásával teret enged az érzelmi azonosulásnak.

A(z) Holdfű Színház előadása