Kálloy Molnár Péter fordítása alapján írta Gulyás Hermann Sándor és Jászberényi Gábor.

Marie Jones darabja két fiatalember útkeresésének és életre szóló barátságának története egy írországi kisvárosban, Kerryben. Egy Hollywoodi forgatócsoport érkezik a városba, hogy kosztümös amerikai filmet forgassanak Írországban. A statiszták a helyi lakosok közül kerülnek ki, így csöppen a forgatásba Jake, az életválsággal küzdő helyi srác és a messziről érkezett álmodozó, Charlie.

Közös sorsuk, hogy egyikük sem találja a helyét a világban. Charlie saját forgatókönyvétől várja a megoldást, Jake pedig reményt vesztve sodródik jövőkép és valódi perspektíva nélkül.

Miközben zajlik a forgatás, megismerkedünk a városka emblematikus lakóival, híres hollywoodi filmsztárokkal és a filmszakma sokszor kegyetlen, gátlástalan, érzéketlen képviselőivel, akik gondolkodás nélkül lépnek át bárkin, ha saját érdekük úgy kívánja. Így esik meg, hogy a tizenéves kábítószerfüggő Sean-t először kirúgják a forgatásról, majd pedig kidobják a helyi kocsmából.

Az eseményeknek hatására öngyilkosságot követ el, kövekkel a zsebében vízbe öli magát.

A forgatás új fordulatot vesz, Jake és Charlie megpróbálja felkutatni Sean öngyilkosságának valódi okát, majd úgy döntenek, hogy megfilmesítik saját történetüket.

Az előadás különlegessége, hogy minden szerepet a két fiatal, Charlie és Jake játszik, olykor másodpercenként bravúrosan váltva ugranak egyik szerepből a másikba, így mesélve el saját történetüket, ahogy ők emlékeznek rá.

A játéktér egy kör alakú porondból és négy bőröndből áll. Ezekből a bőröndökből épül fel minden helyszín a körben ülő nézők fantáziájának segítségével a forgatási helyszíntől az öltözőig, a kocsmától a templomig. A bőröndök önmagukban is hordoznak jelentést, mindenféleképpen cselekvő attribútumot jelölnek, hiszen vagy éppen megérkezik velük valaki, vagy éppen távozik.

A körben ülő nézők szerves részei a játéknak, olykor statisztái a filmnek, vagy törzsvendégei a kocsmának, jelenlétük és közös játékuk meghatározó eleme az előadásnak.

Az identitáskeresés, a jövőkép-nélküliség generációs problematika.

Az a széles spektrumú ingerháló, amelyen ma átszűrődik egy fiatal, rengeteg lehetőség látszatát villantja fel, azonban igazi perspektívát nem kínál. Nem mutat utat, csak trendet, nem segít tájékozódni, csak informál. Előadásunk az absztrakció eszközével dolgozik. Úgy működik, mint az olvasás. A színészek generálnak egy kódolható jelet, megjelenítenek egy-egy figurát, egy-egy helyszínt, amit aztán a néző fantáziája kelt életre, így képzeletének segítségével személyes képet rajzol a történetről, melynek maga is részese.

Az előadás játékossága lehetővé teszi, hogy a nézők is részesei legyenek a történetnek, ezáltal személyesen legyenek érintve azokban a problémákban, amiket az anyag felvet. A pályaválasztás, az önmagunk keresése, a kötelesség és az önmegvalósítás szembenállása központi témája az előadásnak. Eltökélt szándékunk, hogy ezekről a témákról érdemben, kreatívan, játékosan gondolkodtassunk és párbeszédre ösztönözzünk.

Az előadás az III. Vallai Péter kortárs színházi fesztiválon elnyerte a legjobb színészeknek járó díjat.