Thomas Mann írására a legtöbben úgy emlékszünk, hogy az kizárólag egyetlen démonikus alakra, Cipollára, a bűvészre koncentrál, s ezt a képzetünket erősítik azok az elhíresült színpadi adaptációk is, amelyek Latinovits Zoltán vagy éppen Mácsai Pál jóvoltából épültek be a köztudatba. Pedig a mű egyik nagy erénye, hogy egy egész városka lakosságának idegrendszerét rajzolja meg a múlt század húszas éveinek fokozódó gazdasági és társadalmi válságának idején. A történetben Cipolla felbukkanásáig fontos és pontos benyomásokat szerezhetünk a fasizálódó Olaszország népének akkori hangulatáról és észjárásáról, méghozzá egy művelt européer szemszögéből.
A mi előadásunkban nagyobb hangsúlyt kap a kisvárosi közösség, amely engedelmes médiumává válik a hipnotizőrnek. A Kolibri Színház szinte teljes társulatával, a valódi nézőkkel elvegyülve kíséreljük meg létrehozni ennek a végzetes történetbéli estének az atmoszféráját, megpróbálván belesűríteni mindazon tapasztalatokat, amelyeket hosszú expozíciójában az eredeti novella feltár. Abban bízom, hogy az olyan témák, mint az idegengyűlölet, a munkanélküliség, a rasszizmus, a tekintélyelvűség, a babonás hit vagy a provincializmus a fiatal közönség számára is jól felismerhetővé válnak. Ismerős lehet a társadalmi atmoszféra, amely gazdasági válság idején szokott megjelenni, tele indulatokkal, frusztráltsággal, kirekesztéssel, háborús metaforákkal. A vezér és az öldöklés iránti vággyal. Thomas Mann története feltűnően nagy gondot fordít ennek az atmoszférának a megrajzolására.
Cipolla szerepére Scherer Pétert kértem fel, aki már nem először vendégeskedik a Kolibri Színházban, tehetségével és hatalmas játékkedvével igazi motorja a produkciónak, amely szinte a teljes társulatot felvonultatja. Sokukkal jól ismerjük egymást korábbi munkákból, így a próbák baráti hangulatban és a kölcsönös bizalom jegyében folynak.

- Másképp készül-e egy valószínűsíthetően középiskolás nézők számára készülő előadás, mint a felnőtteknek készülő?

A pedagógiai szempontok nálam akkor sem előzhetik meg a színházi szempontokat, ha gyerekközönségnek dolgozom. Azt, hogy ilyenkor gyerekekkel beszélgetek, olyan természetességgel veszem figyelembe, mintha az utcán találkoznánk. Ha valódi párbeszédet szeretnénk folytatni a gyerekekkel, akkor nincs helye az atyáskodásnak vagy a selypegésnek.

- Irodalmi adaptációknál sokszor kérdés, mennyiben tükrözi majd az előadás nyelvezete, vagy egyáltalán a szövege az eredeti kisregényét, az ismert fordításokét?

Az előadás szövege nagyrészt a színpadon íródott, improvizációk során jött létre, de felidézi Sárközi György fordításának néhány jellegzetes mondatát, fordulatát, éppen azért, hogy a nézőink ráismerjenek az eredeti műre, amely az iskolában kötelező olvasmány. Ugyanakkor Thomas Mann a történetben csak utalásszerűen tárgyal bizonyos részleteket, és így inspiráló szabadságot biztosít a számunkra, hogy ezeket a részleteket erőteljesebben kidolgozzuk.

- A hipnózis egy metafora?

Az irodalmi elemzések rendszerint annak tekintik, nem minden alap nélkül, és nekem sincs ellenemre, hogy így gondoljak rá. De azt szeretném, ha a közönségünk, amíg bennünket figyel, megfeledkezne a tankönyvek fordulatairól, és átadná magát a színház érzékiségének és gazdagságának.

A(z) Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház előadása