A cirkuszhercegnő

Értékelés:

2 szavazatból

Szerinted?

Fedora, a megözvegyült hercegnő a gyászév letelte után kerül újra a figyelem középpontjába. Első estéjét a szentpétervári cirkuszban tölti, ahol fergeteges műsorszámával őt is lenyűgözi a titokzatos Mister X; kegyeire azonban nem tartja méltónak a mutatványost, ahogyan Vlagyimir nagyherceget sem. A sértett férfiak bosszúja képében lép be Fedora életébe Korozov herceg, s kezdetét veszi az igaz érzelmek hazugsággal felfegyverkezett csatája.

Nem kisebb vihar készülődik a pesti István Főherceg Szálloda leendő örökösének, Tóninak életében, hiszen vesztére egy rangon aluli artistalányba, Mabelbe szeret bele, miután apja kiszemeltje elől Szentpétervárra menekül.

A történet során kiderül, hogy nem Tóni az egyetlen, aki ebben a szó szerint és átvitt értelemben vett cirkuszban keresi a kiutat, a boldogságot, a felejtést. A rengeteg bonyodalom kibogozhatatlannak látszik, de az igazi szerelem egymáshoz hajtja az összetartozó szíveket, hiszen a boldogság valamennyiünktől csak egy karnyújtásnyira van.

Maszk: KANIZSAI LÁSZLÓNÉ
Jelmeztervező: FÁI ISTVÁNNÉ
Rendezőasszisztens: MURÁR SZABINA

Közreműködik: a Kecskeméti Nemzeti Színház balett-tagozata (Kecskemét City Balett), énekkara és zenekara

A(z) Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház előadása

Stáblista

Értékelés:

2 szavazatból

Szerinted?

Hozzászólások

2/10

KatnissEverdeen 2022 febr. 22. - 12:41:46 2/10 Előzmény Anyaka

Persze, ha egy öncélú alkotói perspektíva, egyben egy kedvességet és szakmai elemeket mellőző előadás nem tetszik egy szimpla színházkedvelőnek, akkor csakis politikai elfogultság (és egyéb kígyó-béka) lehet mögötte...
És persze a - mindenféle konkrétumokat említő - részletes indokaim is inkább azt bizonyítják, hogy még a darab megtekintése előtt valamiféle látomásom volt róla (ami előzetes kritika megírására is késztetett), mint, hogy megelőlegezett tisztelettel valóban végignéztem azt, és ezt követően számoltam volna be (kellő autentikussággal) arról... Istenem...
De nézze, összeveszni biztos nem fogunk, az Ön igénye ez, az enyém meg nem, így mindenki járjon olyan színházba, ami valóban szórakoztatja és örömmel tölti el (e téren magam miatt nem aggódom ;).

Válasz

Szerintem, mielőtt bementél a színházba már megvolt az írásod és a darabra adott pontszám is. Véleményformálásod átitatta a politikai motiváltság.

Sima műkedvelőként (nem színházi emberként és ilyen a közvetlen környezetemben sincs) mondom azt, amit. Számomra fájó volt, hogy ezt a kedves darabot használta fel Eszenyi Enikő az önigazolásához, a vele/ Vígszínházban történtekre adott válaszreakcióként.
Legalábbis szerintem egyértelműen erről szól, és mondanivalója, hogy mindez, Eszenyi megélése szerint, egy túltolt cirkusz volt, már-már egyfajta szürreális meg nem értettséggel. Az abúzussal érintettek ne nézzék meg, mert nekik még jobban fog fájni, hogy Eszenyi mennyire – vélhetően – meg sem próbálta befogadni a sérelmeiket. Ugyanakkor részben meg is nyugodhatnak, mert az eredmény kontraproduktív lett: a bizonyítvány magyarázása közben Eszenyi nem vette észre, hogy az önkifejezés olyannyira önazonos lett, amivel lényegében az abuzáltakat erősítette.
Az előadás ugyanis tele van agresszióval és alpárisággal, ami megmutatkozik a gépfegyverek jelenlétében, a szereplők egymással való bánásmódjában (normális mentalitásból indulva pl. érthetetlen,miért kell egy, az adott poénba beavatott anyának három olyan durva pofont adni a lányának, hogy ne tudjon felkelni a földről), hogy még az idősebb szereplők szájából is röpködnek a „kurva élet”-ek… Ezen fő motivációt követi a látszólagos motiváció, az újítási szándék, ami számomra szintén kiábrándítóan sikerült. Valóban nem lehet könnyű egy ilyen operettet pl a mai fiataloknak emészthetővé tenni, de – szubjektíve költői kérdés, hogy ezt egyáltalán kell-e, ill – nem gondolom, hogy Wladimir nagyherceg gengszterré (vagy inkább /orosz/ roma keresztapává) való átavanzsálása, az alpári beszéd, avagy (normális tánclépések helyett) a trash mulatós elemek használata jelenti a megoldást. Ilyen szempontból nem sikerültek jól a jelmezek sem, a modernizációhoz kevés a két avatar jelmez, az össze nem illő eklektika pedig inkább ízléstelen, mint menő. Továbbá korántsem evidens, hogy speciális effektek alkalmazásával mai és/vagy újszerű lesz bármi is. Számomra ugyanis a kivetített puszilkodó lovacskák, vagy az olyan párhuzamos videó bejátszás, ami hangban és képben elcsúszik (de a főszereplő olyankénti belógatása, ahol a darab helyett a negyedórás rákészülő technikai folyamatot nézi minden páholyból és emeleti ülésekről odalátó néző), sokkal inkább keltett infantilis és egyszerűen gagyi benyomást (sorry).
Sokáig lehetne még elemezni, de a relevánsak ezek, egy pontot adtam kizárólag azért, mert még így is szívesen hallgattam az általam szeretett dalokat, különösen Koltai-Nagy Balázs tolmácsolásában (és sajnos szinte kizárólagosan is, hiszen rajta kívül valamennyi főszereplőnél akadt valamilyen hangi hiányosság..). Még két pontot adtam volna a közreműködő művészek miatt, de mivel egyes, különösen kedvelt színész kapcsán (Nagy Sándor és Járai Máté pl) szomorú csalódást jelentett, hogy asszisztált mindehhez, végül csak plusz még egyet, :(.

Értékelés:

Bemutató időpontja:

Stáblista

Szereplők

Alkotók

Hozzászólások

Értékelés:

Címlapon

Legolvasottabb cikkeink

PORT.hu a Facebookon