Ez az egyik legismertebb római vígjáték, melyet még a XXI. században is játszanak. A hetvenkedő alakja, melyet később a comedia dell'arte is átvesz Capitano-ként, innen eredeztethető. Ahogyan a mesékben, mítoszokban, úgy a színházban is kialakult az igazságérzet igénye az emberekben, szerettek volna legalább a képzeletben, vagy a színpadon igazságot tenni az őket ért sérelmekért. Kialakítottak egy karaktert, akin úgymond elverhették a port, akit megleckéztethettek, s ezen nevetni lehetett, megszabadulva az előadás idejére a feszültségektől, örülni a boldog végnek, a mérleg kiegyenlítődésének, ha ezt a hétköznapi életükben nem is mindig tudták elérni. Megtette az ügyes szolga, akivel együtt érezhetett mindenki. Később ugyanez a karakter lesz főhős az olasz reneszánsz vígjátékokban, Goldonitól Moliére-ig. A Jókai Színház bemutatója a némafilmek világába helyezi Plautus vígjátékát. A nagy gesztusok, nagy sírások, nagy nevetések rendszerébe, ahol a kifejezés alapvetése a túlzás. Ez egy túlzó játék lesz, a hiúság és gőg elrajzolt játéka.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások