Programkereső
Színház

A kétfejű fenevad

előadás, 2 felvonás, 165 perc, magyar, 2010.

Értékelés:

12 szavazatból
Szerinted?
6 hozzászólás
A Kétfejű fenevad csupa költészet, játékosság és mély emberi tapasztalat "csodás kevercse". A vérzivataros időkben német, török, tatár, magyar, horvát, katolikus, református, zsidó keres menedéket Pecsevi (Pécs) városában. Ki van a ruha alatt? Ki kit üldöz? Ki kit bújtat? Nem kérdés. Emberek. Egy kálvinista deák, Ambrus (Kovács Lehel) menekül keresztül az országon. Asszonyok, lányok (Ónodi Eszter, Pálmai Anna, Tenki Réka) adják kézről-kézre. Szeretetet, szépséget lop az életükbe.

2010 - Színikritikusok Díja - A legjobb előadás

A(z) Katona József Színház előadása

Bemutató időpontja:

2010. február 21., Katona József Színház

Stáblista:

Szereplők

Kovács Lehel profilképe Kovács Lehel
Ambrus
Pálmai Anna profilképe Pálmai Anna
Lea
Tenki Réka profilképe Tenki Réka
Evelin (asszonyok)
Fekete Ernő profilképe Fekete Ernő
Radonay (Ibrahim)
Ónodi Eszter profilképe Ónodi Eszter
Susánna
Kocsis Gergely profilképe Kocsis Gergely
Windeck (Kolláth)
Rajkai Zoltán profilképe Rajkai Zoltán
Dzserdzsis (részeg janicsár, török)
Szacsvay László profilképe Szacsvay László
Mehmed (Döröghy, Hencker)
Bán János profilképe Bán János
Lipót (Drakuletz, Lotharingen)
Hajduk Károly profilképe Hajduk Károly
Baden (Szulejmán, janicsár)
Dankó István profilképe Dankó István
Őr (Salom, Orkhán, janicsár, polgár, egy katona)
Ujlaki Dénes profilképe Ujlaki Dénes
Hocher (Korbách magyar polgár)
Kovács Ádám profilképe Kovács Ádám
Hercsula (Hajdar, Savoya, janicsár)

Alkotók

Ajánlók és kritikák:

Hozzászólások

Spoiler
virata 2012 nov. 25. - 17:10:10 Előzmény Bagyo
Jól kiszúrtad. A sakkfigura egy végig nem vitt koncepció elsõ darabja, mert a díszlettervezõvel közben felbontoták a szerzõdést.
Válasz
10/10
CinkaPanna 2011 jan. 08. - 17:16:08 10/10
Nekem nagyon tetszett az eõadás,szerintem minden magyar embernek meg kellene nézni!Kitûnõ a rendezés, a színészi játék káprázatosan jó!:))Egyedül a nyelvezete elég nehéz,de ha ráérez az ember Weöres hangulatára,nagyon tudja élvezni!:))
Válasz
esperanto 2010 jún. 02. - 22:49:33
A legjobb színházi elõadás ebben a szezonban. Jó a darab, jó a szinészi játék.
Válasz
4/10
FElepHánt 2010 febr. 25. - 12:14:54 4/10
Bemutattatott végre,Weöreshez méltó elõadás, ha az átlagos elvárásokat vesszük figyelembe. De éppen a bohókás szellemû gyermek-titán ironikus groteszkje kívánna korszerûbb színházi eszközöket. /Ahogy mondjuk a Theoréma megszólalt Balázs Zoltán rendezésében. /Csak tizedannyi fantázia a színpadra állításban, mint a gyönyörûséges textusban: máris helyben lennénk. De így is örülünk: kedves, szórakoztató este, erõs gárda, néhány jó alakítás. Így a vezírek között Kovács Ádám, Dankó Istvan, a csetlõ-botló Kovács Lehel, a többszörös renegát Rajkai Zoltán. Pálmai Anna, az artikulátlan kitöréstõl eltekintve meggyõzõ volt, kiemelkedõ munka Fekete Ernõ /ál/mohamedán sidó-ja. ... Mégis, jobb lett volna a Bethlen szellemében megrendezni...
Válasz
Bagyo 2010 febr. 23. - 21:34:05
2010. február 21.

Sokat vártam tõle, ez lett a vesztem. A második felvonásra már nem is volt kedvem, otthagytuk. Máté Gábor sajnos nem érzett rá erre a zseniális Weöres mûre. Azt gondolhatta elég a ma divatos trendet követni és a jelen és a félmúlt ruháiba bújtatott szereplõket és kocsmahelyszínt bevetni és már kész is. Hát nem! Gyanús volt a színpadkép, ami két oldalról italboltot stilizál és középen egy sakktábla (vörös és fekete színnel, (na ja weöres érted?!) aminek, hogy ezt sakkjátszma-küzdõteret felfedezzük egy fekete sakklovat is elhelyeztek. A kocsmavendégek egy alföldi betyárnótát citeráznak el Bán János részeg gajdolásának folytatásaként. Ezzel kezdõdik a darab és nekem itt el is szakadt a cérna. Öncélú és oda nem illõ. Bosszant, hogy ezt valószínûleg Pintér Bélától „emelte” (sütemények királynõje) csakhogy míg Pintéréknél a citera a darab szerves része és mindvégig át meg átszínezi a darabot, itt stílustalanul, mint egy önálló produkció a „röpülj pávából” elszállt és kész. A szereplõk kivonultak, még egy tapsot is megereszthettünk volna, ha nem lett volna annyira mesterkélt és unalmasan hosszú.

A megpróbáltatások egész sorát eszelte ki ezután a rendezõ és a jelmez- és díszlettervezõ. Vadul félrevezetõ és szerintem szellemi sivárság, vagy a nézõ teljesen hülyének tekintése, hogy a török agát volt szovjet katonai egyenruhába és tányérsapkába bújtatja. A tatár seregvezért kozák sapkába. és így tovább és így tovább. Félmúltunk katonáinak semmi keresnivalója ebben a korban ilyen direkt módon. Ami pedig az áthallásokat jelenti engedelmet kérek, bízza rám és ne legyen ennyire didaktikus és egyben leegyszerûsítõ, hogy bekorlátozza egyetlen katonai egységre, (akkor megfoszt a többi militáns idõbeli és térbeli hatalom képviselõjének odagondolásától) . Az osztrák császári megbízott Windeck pedig bõrkabátban, (hû de modern!) TV-n keresztül nézeti a szereplõkkel a távoli eseményeket. amit a nézõ addig a színpadon lát. (poénosak akartak lenni nagyon!) Jó megoldás volt viszont, hogy idõnként a teljes szélességében végighúzódó, rudakon lógó különféle ruhák, - mint térelem - alkalmazása, idõnként függönyként is leeresztették, így váltott a szín, de ezen is mai öltönyök, felöltõk télikabátok lógtak. Viszont, ha ez a térelem következetesen - minden váltáskor - alkalmazták volna, véleményem szerint adhatott volna valami pluszt is. Na mindegy, ráadásul ez a gardrób ötlet sem eredeti, hiszen „a tizedes és a többiek” már régen learatta ezeket a sikereket.

A szereplõk karakteréhez illõ színészeket nem sikerült megtalálni. Kovács Lehel, mint Ambrus diák gyenge választás. Nem egy garabonciás forma, ráadásul minden lány, valahogy nem az õ mérete. Nekem, nem volt túl meggyõzõ, hogy a fehérnép azonnal beleszeressen ebbe a fiúba. Radonay Ibrahimot alakító Fekete Ernõ pedig pont az ellenkezõje a karakterének. Finoman szólva sem „üzletelõ” típus. A lányokkal sem jobb a helyzet. Erõtlen a Leát alakító Pálmai Anna és az Evelint játszó Tenki Réka. Ebbõl a sorból a Báthory Zsuzsannát megformáló Ónodi Eszter a kevés kivétel. Bán János pedig egyszerûen idegesítõ, mivel nem tud megszabadulni az általa minden szerepében azonos, a hangját remegtetõ és erõlködõ pózba feszülõ figurától. Újlaki Dénes is csak mint magyari úr jó, mert a látvány félmeztelenül hatásos, de a többi szerepformálása szánalmas. Szacsvay László láthatólag nem tud mit kezdeni a nem az õ kvalitásához mért szerepekkel. Mehmed császárként öltönyben szenved, pedig ez a Lipót császárral (Bán János) folytatott diskurzus a dráma egyik csúcspontja. Itt is miért kellett még egy álarcot is viselniük a magas feleknek.? Nehogy már ne tudjam, hogy a politikusnak két arca van. Ennyire nem bízik a közönségében, vagy a szövegben a rendezõ?

Erõsen kellett igyekeznem, hogy a szövegre figyeljek, ami még ilyen megpróbáltatások közepette is parádés, de a színészek mérhetetlenül túlzó gesztusai és hangereje megfosztott annak élvezetétõl. Harsány volt és méltatlan a remekmûhöz. Gondolom úgy értelmezték, hogy ez egy népies komédia, amit, ráadásul, hogy csavarjanak a dolgon „modernizáltak” is. Pedig egyáltalán nem kellett volna. Mélyen filozofikus mû, tele szebbnél szebb szellemi csûrcsavarral, ami ha csak felolvasták volna a szövegét, a látottakat messze felülmúlta volna.
Válasz
Davidlac 2010 febr. 06. - 15:45:32
A 60-as évek modern díszlete a piros-fekete puffokkal,
még gyermek korunk édes emlékeként dereng...
Közben citera-szólóval nyit a padozatoknál a az elsõ felvonás...
Talán ez a tér-rendezés kicsit emlékeztet a Revizorra,
még mit itt láthatunk...
Ambrus- Kovács Lehel, mondja az archív nyelvi emlékekkel tûzdelt rímbe szerkesztet monológjait,
miközben szorgosan cikázik a színpadon..csak figyelmesen összpontosítunk....néma csend...erõs dramaturgi munka.
Nagy ugrással, megbotolva, a díszleti színpadra szökken Lea-Pálmai Anna kedvese mellé, nagy ijedelem, hogy ez rendezõi koncepció-e?!
A folytatásban csak fokozzák a dramatikai élményt, erõsen ellensúlyozzák egymás rezzenését.
Rengeteg festõi képi pillanat a jelenetek között,egy-egy állókép...kimerevített gondolati perspektíva a szerelmesek
között. .
Jelenetek váltásaiban az eddigi turkálós ruha sorok, mely eddig a plafonon lógott,
most le-föl ereszkedve paraván szerepet kap, alászûrõdõ keleti klezmer és balkán zenei egyveleggel
Ambrusunk járja , megkisértve a lánykákat, ingjét,mint állandó gyors öltözõs Cassanova kapdossa.
Szacsi- Újlaki- Bán, mint leszegényedett vitézek is hozzák a tõlük elvárt színes színészi- játékot.. .
Újabb lánykák hada megbújtatja a szegény vándor Ambrust, azonban a tömérdek szöveg mennyiség idõnként a minõség rovására is megy.
Ibrahim- Fekete Ernõ változatos jellem ábrázolással kell, hogy megfeleljen, a sabeszdekli elvárta vallásos apai szigor,
s lánya választotta szabadelvûség, valamint az aktuál politika kiszolgáltatottságainak.
Sajnos a rendezõi fõpróbán a II. felvonáson túl nem jutottunk, mert Kovács Lehel úgy lesérült az elsõ jelenetbe...
Annak ellenére hõsiesen végigjátszotta a felvonást, tisztelet illeti érte.
Tehát mégsem koncepció volt a huppanás?
Sikeres felépülést, várva a premiert,...
Kéz-láb, de ne törjön semmi... ezek után :)))
SZLD
Válasz

Értékelés:

12 szavazatból
Szerinted?
6 hozzászólás