A király mulat

színmű, magyar, 2012.

Értékelés:

2 szavazatból
Szerinted?

Mélyre tisztelt népünk! Bátor, s nemes horda!
Király üzenetje mondatik ím tollba
(gigászi partit ad országunknak fője
s meghívást a hon, lám, imígyen kap tőle):

Minden honpolgár figyelmébe ajánlva:
palotámban hatalmas tivornya lép hatályba!
Szemérmetlen szendvicstálak és sülthurkák,
pecsenye és pezsgő véresen kulturált
erdejében, bánatát vermutba, rumba fojtva
minden vendég táncolhat, hányhat a sarokba,
acsarogva s vigadva nőzhet, magából kiadva
mindent, mi a kultúra építése közben
felgyülemlett benne. Tömény cefregőzben
sírni, nevetni, ruhákat levetni: mindent szabad!
Lesz olyan is, aki sírva- s dalra fakad,
hisz udvari bolond és muzsikusi pop-apparát,
szolgáltat sok operai pappapparát.
Azt tartom én, tisztelni kell az Istent,
de vigadni, enni, inni és szeretni itt lent.
Ne hívd ki a sorsot azzal magad ellen,
hogy nem jössz, nem érsz rá, "orvoshoz kell mennem",
hidegen hagy minden hétköznapi mentség:
A királyod szólít, hogy legyél nála vendég!

A(z) Zsámbéki Színházi és Művészeti Bázis előadása

Bemutató időpontja:

Stáblista

Hozzászólások

7/10
FElepHánt 2012 jún. 01. - 20:09:16 7/10
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

A KIRÁLY MULAT Kárpáti Pál Zsámbéki Színházi Bázis

Verdi az olasz neveket és a néhány népszerû áriát adja, ám az igazi alapanyag Victor Hugo királygyilkos drámája, a quasimodoi púpos bohóccal. Fekete Ádám és Zsigó Anna tetszetõsen fûzi össze a szálakat, figurákat alkot, szituációkat alakít, aktualizál és mindezt zengzetesen teátrális nyelven teszi.
A darab nem áll össze egésszé, külön-külön azonban minden jelenet megállja helyét, ellensúlyozva a rendezõi tempóbizonytalanságokat. Sok a felesleges ordítozás, melyet a kriptatér még tovább erõsít, a hangsúlyok és arányok zûrzavara lerontja a textus lehetõségeit. A zenekar most dinamikailag megfelelõ, kár, hogy különösen az opera-áriáknál hervasztó
intonációs zavarokkal küzd.
Mindezt háttérbe szorítja az együttes kitûnõ játéka. Rigolettóként az atlaszi formátumú Kocsis Pál fõleg a tragikus hõst állítja elénk, néha azonban a kibeszélésben, idézõjeles kikacsintásban sikeres. Jelenléte meghatározó tengelye az elõadásnak, köréje szervezõdik a frissen végzett és a még egyetemi hallgatók vérpezsdítõ játéka. A királyi áldásra váró jegyespár és a hozzájuk csapódott segítõ harmadik, színház a színházban stílben mutatja meg ismerkedésük és igaz szerelmük bukolikus történetét. Rainer-Mincsinyei Nóra groteszk humora, Egger Géza velõkig ható élessége, Sipos György gördülékeny deklamációja ünneppé avatja jelenéseiket. Hárman éneklik, körtánccal a rigolettói Lálá, lálá, lálá-t, utóbbi, lényegében férfias tenorja ellenére, kétszer is hitelesen szólaltatja meg a bérgyilkos Sparafucile alsó C-be mélyülõ, fenyegetõ basszusát.
Czakó Julianna vonzó naivsággal hozza Gildát, mosolya átfénylik a mesterkélt tragédián, áriájában pedig meglepõ biztonsággal mellõzi a koloratúrát, emberi tartalommal feledtetve a gégebravúrokat. A gõgös felületesség mezében, tökéletes egyensúlyba hozva az eredetit és annak idézõjeles paródiáját, Lábodi Ádám a régi Kaposvár ironizáló stílusát valósítja meg csalhatatlan ráérzéssel. Nem lehet gyûlölni, hiszen természetes vágyakozással hódít, akaratlan okozója a konfliktusnak, na meg ez a kivirágzó szerelem nem is volt azért
annyira rossz... A kiváló alakítás értékét a két híres ária unortodox atmoszférájú, gyönyörû megszólaltatása is hatványozza, a végkifejletben igazolva a két mû kreatív házasítását.
A legendás kaposvári idõkben, a "megnézés"-en, az emblematikus rendezõtársak ízekre szedték egymás munkáját, elfogulatlan külsõ szemmel segítve a végsõ forma kialakítását.
Ennek a bátor vállalkozásnak is jót tett volna ilyesmi, de így is emlékezetes nyitódarabja a Zsámbéki Nyári Színháznak.