Programkereső
Színház

A Majomkirály

táncelőadás, 2013.

Értékelés:

1 szavazatból
Szerinted?
1 hozzászólás
A pekingi operarepertoár klasszikusa, A Majomkirály alapja egy régi kínai regény, a Nyugati utazás. Mind a regény, mind az opera főhőse úgy születik meg, hogy csodálatos módon szellem és lélek jut egy kősziklába, minek eredményeként abból a menny és a föld energiájának hatására majom lesz.

Főhősünk a Huaguo-hegyre megy, ahol "halandó" majmok csoportjának vezére lesz belőle, és magát halhatatlan, mennyei majomkirállyá kiáltja ki. A Mennyek Ura a Majomkirályt a lovak felügyeletével bízza meg. A Majomkirály rájön, hogy ez a beosztás nem megfelelő a számára, és úgy dönt, visszatér a saját hegyére. Ahogy indulni készül a mennyei birodalomból, hírt kap a Halhatatlanság Barackjának tiszteletére összehívott, emelkedett hangulatú gyűlésről. Egy mennyei tündértől megtudja, hogy nem hívták meg, ezért úgy érzi, semmibe veszik, és elhatározza, hogy sok bajt okoz.

A Jáde császár hallja, hogy mi történt, és nagyon dühös lesz. Úgy dönt, hogy egyszer s mindenkorra véget vet a Majomkirály komédiázásának. Megindítja a mennyei tábornokait és seregeit a Huaguo-hegyre, hogy fojtsák el a szőrös király lázadását. Ez azonban nem sikerül nekik, mivel a Majomkirály vitézsége és a harcművészetek terén való jártassága legyőzi őket.

A(z) Nemzeti Táncszínház előadása

Bemutató időpontja:

2013. június 15., Nemzeti Táncszínház

Stáblista:

Alkotók

Hozzászólások

Spoiler
10/10
FElepHánt 2013 jún. 16. - 17:32:25 10/10
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

A MAJOMKIRÁLY  Guoguang Opera Company Nemzeti Táncszínház

Rezesen reccsen a kínai oboa, rezegnek a húrok, peregnek a dobverõk, a fojtásba nyikkanó cintányér minden mozgást lezár, minden gesztust kiemel. Sárgamezes alattvalói hódoló körében, vörös-fehérre festett, mókás arccal jelenik meg a Szép Majomkirály.
Negyedik alkalommal találkozunk a "pekingi opera" stílusával, a Nyugati utazás és a Vörös Szikla után, végre újra a nagyok között is legnagyobb darabbal, melyben a wagneri gesamtkunst kínai megfelelõjeként, a szöveg, a játék, a zene és az ének összességéhez szervesen idomul a modern talajtorna elemeivel gazdagított akrobatika. Forgások, vetõdések, ugrások, néha követhetetlen gyorsaságú, szédületes multiplikációban.
Az elsõ szöveges jelenetben, a császári istállómesterek vitatkoznak jing bai, azaz pekingi dialektusban, míg a fennsõbbrendû fõnökség ékes a yun bai, azaz Hubei szókincset használja. Poéntírozásával már itt kitûnik az aprótermetû Hsich Meng-Chia, aki késõbb, zöld majommaszkban triumfál pregnáns humorával, fantasztikus hasraeséseivel.
A ruhák a színskála antagonisztikus végleteit is bátran viselik, a kínai esztétika, generatív mûvészetként, nem ismeri harmónia fogalmát. Iszonyatos tömegû dísz, csecsebecse, forgó, rezgõ, csillogó izék képeznek hatásos egységet, a hajlékony fácántoll, a szárnyas zászlócskák, a függõk és sujtások gátlástalanul gazdagítják a káprázatos látványt.
Végre lányok is megjelennek, sajnos, csak kedves udvarhölgyek, fájó szívvel hiányoljuk az "Isten veled, ágyasom!" szürnaturális koloratúráit... A fenomenális címszereplõ, barackot majszolva, elixír-labdacsokat nyelve mutatja be eszméletlen majom-mimikáját, belopja magát a császári lakomára, de ezt már Jade Nagyúr sem tûrheti, többezres sereget küld a
nyakára.
Ahogy a zászlórúdon lengedezõ fonalak képesek lovat ábrázolni, négy narancs harcos elég a támadók megjelenítéséhez. Igaz, ott vannak a vezérek és bajnokok, akik sorra vívják párbajaikat a trón ellen lázadóval.
Döngenek az egyre nagyobb gongok, vitustáncot járnak a dobverõk, csattognak a ritmizáló falapok. Kardozó lányok, villámlón villogó pengehõs, maszkos fõvezérek támadnak, de kedves hõsünk, Lee, Chai-Chi, mint Majomkirály, fölényes mosollyal ártalmatlanítja õket. Már másfél órája egyfolytában színen van, szédületesen mozog, gesztikulál, énekel és beszél,
mindezt kikacsintós grimaszokkal, végtelen könnyedséggel, poétikus humorral, - fáradtságnak nyoma nincs, félelmetes az állóképessége, hisz most jön csak a java!
A Fekete ÓriásHerceggel összecsapva, elegánsan kerüli ki a gyilkos csapásokat, megszerzi a két harci buzogányt és hihetetlen zsonglõr-parádét mutat be. Egy kézen, fejen, vállon, de hol nem! forognak a harci eszközök, végül röpködni kezdenek és nyelükre érkezve is tökéletesen engedelmeskednek az egyensúlyozó akaratnak.
Õrjítõ forgatag tetõzi a lehengerlõ produkciót, négy ellenfelének elveszi fegyverét, majd a földrõl, kardja élérõl röpíti vissza az ámulóknak, sem egyenként, sem egyszerre nem bírnak vele. A végletekig kizsigerelve, hosszan tapsolunk, de még mindig van más is: a szereplõk egymás után hencegik el kedvenc mozdulataikat, flikk-flakk sorozattól a spárgába ugrásig, a legmagasabb operamûvészet mámora után megadva az akrobatikus cirkuszi ráadást.
Válasz

Értékelés:

1 szavazatból
Szerinted?
1 hozzászólás