Az előadás cselekményének alapja Victor Hugo világszerte ismert regénye. Ma már kevesen tudják, hogy a francia romantika egyik legismertebb írója a maga korában szellemi forradalmat robbantott ki; hadat üzent a klasszicizmusnak és a romantika zászlaja alá tömörítette a kor legnagyobb művészeit. A notre-dame-i toronyőr hőse a kívülről torz, ám belülről nemes és széplelkű férfi, Quasimodo, aki szerelméért bármilyen szenvedést vállal. A történetet sokféleképpen feldolgozták már, de a mű esszenciája napjainkban aktuálisabb, mint valaha. Felbolydult világunkban az érzelmek és az emberi kapcsolatok egyre jobban visszaszorulnak, felszínessé válnak. A történet négy főszereplőjének sem sikerül megtalálni a szerelmet. Sikertelen próbálkozásaik tükröt tartanak a társadalomnak, amelyben a sztereotípiák uralják az életünket, s értékítéletünket felborítják korunk ideáljai, ahol legtöbbször az erősebb, hatalmasabb és erkölcstelenebb kerekedik felül, de végső, teljes győzelmet mégsem arathat. Az alkotásban az érzelmi szálakon keresztül a torz is megszépülhet, ám a magas intellektus sem képes az élet minden kérdésére választ adni, s a naivitás és a szépség sem nyitja meg a harmónia kapuját..."
Szavakkal megragadhatatlan erõvel hatott rám az elõadás. Elsodort. Felkapott, pörgetett, ledobott, és csak pislogtam bután, mint aki nem tudja, melyik napra ébredt épp... Felújítanák a darabot? Látnia kéne mindenkinek. Quasimodo megtestesítõjének pedig külön tisztelet, elementáris volt, amit nyújtott.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások