Színház

A tavasz ébredése

tragédia, magyar, 0.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

A tizenkilencedik században a német polgári szabályok természetellenes kötelékeket és korlátokat rejtegetnek. A látszólag fegyelmet gyümölcsöző szigorú erkölcsösség a visszájára fordul: nyűg lesz a szemérem, a hit, a klasszikus műveltség, mert minden egy olyan törvénykezés terméke, amely kinőtte a rászabott maskarát és önálló életre, állandó kísértőre talált. A megkeseredett, érvényét vesztett regulák és törvények előtt csak a beszéd segíthet. És a beszédre való bujtogatás. A tavasz ébredésében fiatal bujtogatók sorakoznak a megváltás reményében. Ledobálják magukról a szemérem gönceit, és magukhoz ölelik a világot. Az életet. A halált. A regulák elvetésével - miközben az elvetett szabályok bosszúból állandóan ott kísértenek fenyegető háttérzörejként - a lét megrendítő élményében részesednek: a megismerésben. És ezt vállalják, merik, mindenek ellenére; az öngyilkosság, a halál, a szerelem, az ifjonti hév és a suta bukdácsolás - mind a megismerést szolgálják.
A megismerés azonban tragédiába fullad - mint minden vállalkozás, amely megkockáztatja az előírtakkal való incselkedést. Az ifjak tragédiája így válik világrendünk tragédiájává. Wedekind megejtő gyermektragédiájának színpadi változata azt az expresszionizmust követi, amelynek jegyében íródott a darab maga. Ezt a stílusjegyet kívánja felerősíteni a rendező, illetve díszlettervező és koreográfus. A színpadkép eleinte az üres tér a mögötte meghúzódó körfüggönyökkel; majd egy, az ifjak által színretaszított, túlméretezett zongora, amely megtöri az üres térből áradó harmóniát. Jelenlétével kísért, fegyelmez, és gyilkol akárcsak az ottfelejtett, idejétmúlt törvények. Mindenekelőtt azonban lázadásra késztet. A szexuális forradalom következtében érvénybe lépett álszabadság ugyanúgy feljogosít bennünket a lázadásra, mint a szabadság elöli teljes elzártság. Az Anca Bradu rendezte előadás meditáció a testről - amely bármennyire kivetkőzött sokszázados önmagából - kiköveteli magának azt az előjogot, hogy időről-időre újrafogalmazzuk őt.

A(z) Kisvárdai Várszínház És Művészetek Háza előadása

Stáblista:

Szereplők

Irma (Bergmann-né lánya)
Gabor úr (Melchior apja)
Tschira tiszteletes úr
Isiebe pedellus
Dr. Von Rizinus
Galotza tanár úr
Wakogow tanár úr
Furkow tanár úr
Hoborth igazgató úr
Fejenincs királynő
Álarcos úr
Gaborné (Melchion édesanyja)
Stiefel főrészvényes (Moritz apja)
Ehkopp tanár úr
Martha Bessel
Georg Zirschnitz
Ernst Röbel
Moritz Stiefel
Melchior Gabor
Wendla Bergmann

Alkotók

Hozzászólások