A negyedéves színművész osztály vizsgaelőadása.

Tíz eltorzult karakter, öt alkotó személyiség. Egy személyesnek ígérkező élveboncolás.
Az elhivatottsággal az életnek induló, de hétköznapok taposta fényképész, a valamikori szerelmi ostromba megadással befekvő, és annak áldását puha fészekbe rejtő mintafeleség, az embertársainak erkölcsi ráncfelvarrását élete céljául maga elé kitűző nagykereskedő fiú,az igazságtalanul meghurcolt, szenilitásba menekülő katonatiszt, a kisváros rajongással körülvett szép özvegye, az öröklött betegségben szenvedő, de máris megpörkölt szárnyakkal verdeső ártatlanság, az alkoholban ázó gyógyító ? ők a csoportkép esendő és groteszk figurái. Kiderül-e múltjuk elfojtott, a tenger mélyébe merülő sok titka?
Szívesen nevetnénk rajtuk, de mosolyunk könnyen grimaszba fordul, mert hiszen a fénykép mintha rólunk készült volna. Hasonlít ránk a megszólalásig, de ezek a morális szeplők, a szellemi beesettség, és a bandzsító szeretet!? Reméljük, csal az élethű ábrázolás. Talán ma is megúszhatjuk katarzis nélkül, mint ahogy tegnapig sikerült. ?Nem muszáj hősnek lenni, ha nem lehet?.

A(z) Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) előadása