... végzetesen beleszorultunk a saját, szubjektív világunkba, s mindannyian másképp éljük meg a valóságot, [...] a "szerep" a "persona" rásült az arcunkra, kifelé élünk, s ettől tudatunkat nem valódi lényünk, hanem a szerep határozza meg. - mondja Müller Péter a darabról. Mert az ember képtelen megszabadulni önző énjének káprázatától... Én!... Én!... Én!... Mint karóhoz kötözött kutya, úgy forogtok a szó körül! - mondja Müller Péter a darabban.
A(z) Budapesti Kamaraszínház - Ericsson Stúdió előadása
Hozzászólások