Salieri: Tessék.
Mozart: Mit gondol? Ön is úgy gondolja, hogy szépen fejlődöm?
Salieri: (...) Énszerintem ez a darab... egészen rendkívüli. Azt hiszem, hogy... csodálatos. Igen. (...)
Mozart: Megmondom én, hogy milyen. A legkülönb opera, amelyet valaha írtak. Ez az igazság. És csakis én írhattam meg. Senki más a világon!
(Fordította: Vajda Miklós)
Antonio Salieri korának ünnepelt zenésze öregen, elfeledve visszatekint életére s arra a személyre, aki rádöbbentette önnön középszerűségére, s akinek zsenialitását egyedül ő, Salieri ismerte fel. Salieri egyre elszántabb bosszúhadjárata Mozart ellen a darab témája, s annak a legendának a kialakulása, amely révén a középszerű zeneszerző mégis halhatatlan lett, vagyis hogy ő, Salieri ölte meg Wolfgang Amadeus Mozartot...
Shaffer Mozartot, a nagyot, az "isteni gyermeket" idézi meg, azonban letegezve, Amadeusként, zsenialitásának és sorsának összefüggéseit állítva alapkérdésül...
II. József udvarában él Salieri, az ellenfél, a középszerű és diadalmas, a rossz zenész és sikeres udvari ember A történet másik hőse ő, e némán ténykedő, irigy intrikus, ki a zsenialitástól való félelmében a halálba segíti az amúgy is nyomorgó, deviáns zsenit. Adva van tehát egy illemtudó, középszerű úriember és egy zseniális ifjú, gyermeki kedéllyel, szertelenséggel, s kettejük nőügyekkel fűszerezett rivalizálásának konfliktusa. Ez a darab történetének magva... Mozart helyett Amadeust látjuk. A nagy embert hétköznapi valójában; érdeklődésünk tulajdonképpen ennek szól. Shaffer egy sztárt, egy a híresség mitológiája által megközelíthetetlen figurát állított a színre, az érdeklődés tehát e híresség "álarcának" leleplezésére irányul. A nézőt, úgy tűnik meghatja, de valójában kíváncsiságát foglalkoztatja, hogy a Mozartként híressé vált már-már személytelen fogalom, Amadeusként épp olyan esendő élőlény, mint ő maga.
(György Péter)
A(z) Csiky Gergely Színház előadása
Hozzászólások