Larináék vidéki kúriája. Larina, egy gazdag földbirtokos özvegye Filipjevnával, az öreg dajkával az elmúlt ifjúságról és megszokás hatalmáról beszélget, míg a két "kisasszony", Tatjána és Olga érzelmes románcot dalol. Aratók érkeznek, úrnőjüket köszöntik. Dalolásuk a lányokat is kicsalogatja a házból, az életvidám Olga feloldódik a jókedvben, az álmodozó Tatjána azonban félrehúzódik, és könyvébe merül. Larina bort adat a parasztoknak és elbocsátja őket. Vendégek jönnek. Lenszkij érkezik, a költő, aki úgyszólván gyermekkora óta jegyben jár Olgával, ezúttal azonban magával hozza barátját is, Anyegint, a szomszéd birtokost és bemutatja a hölgyeknek. Lenszkij szerelméről beszél Olgának, Anyegin Tatjánával társalog. A pétervári dandy, aki megcsömörlött a nagyvilági élettől s nagybátyja birtokát megörökölvén, vidékre vonult vissza, enyhe fölénnyel magyarázza Tatjánának: "Hasznosak a könyvek, de hát az olvasás még nem az élet!" Tatjána azonban olvasmányai, és álmai lovagját látja az előkelő viselkedésű, titokzatos férfiban és első látásra beleszeret... Tatjána szobája, késő este van. A lány nyugtalan, dajkáját faggatja, meséljen arról, milyen volt, amikor szerelmes volt. De az a szerelem, ami a dadának jutott osztályrészül, nem hasonlít ahhoz a szerelemhez, amelyet Tatjána olvasmányaiból ismer. Filipjevna távozása után a szerelmes lány merész lépésre határozza el magát: levelet ír Anyeginnak és nyíltan feltárja érzéseit. Arra kéri a férfit, döntsön sorsa, boldogsága fölött. Hajnalodik. Jön a dajka, és Tatjána őt kéri meg, juttassa el a levelet Anyeginnak... Larináék kúriájának kertje. Lányok kórusa hallatszik. Tatjána Anyegint várja. A férfi meg is érkezik és a lány nyílt vallomására teljes őszinteséggel válaszol: tiszteli, becsüli Tatjána érzelmeit, de ő már nem tud szeretni, szíve kiégett, nem hisz a szerelem, az otthon boldogságában, jobb, ha elválnak, Tatjána győzze le érzéseit. Anyegin hazavezeti a lányt; újra felhangzik a parasztlányok dalolása... Bál Larináéknál. A vendégsereg a környékbeli földbirtokosokból áll, pletykás, szűklátókörű, kisszerű, unalmas emberekből. Lenszkij Anyegint is magával hozta, aki mérhetetlenül unatkozik ebben a társaságban. Amikor aztán meghallja, hogy miket pletykálnak róla - ideje volna megkérnie Tányát; öntelt, modortalan ember; Tánya majd megbánja, ha hozzámegy, nagyon haragos lesz. Tréfás bosszút akar állni Lenszkijen, amiért idehozta, és állandóan Olgával táncol. Lenszkij eleinte nem érti, hogy mi történik körülötte, azután erőt vesz rajta a féltékenység: azt hiszi, hogy barátja el akarja csábítani menyasszonyát, s hogy Olga enged is a csábításnak. Szóváltás keveredik, és Anyegin későn veszi észre, hogy a tréfa túl messzire ment, a lobbanékony, romantikus szenvedélyű Lenszkij mindinkább belelovalja magát az indulatba, s olyan durván megsérti Anyegint, hogy a kor becsületkódexe szerint az kénytelen párbajra hívni barátját. Lenszkij megrendülten búcsúzik a háztól, ahol olyan boldog volt...

A(z) Magyar Állami Operaház előadása