Salat Lehel estje.
"Barátaim!
Egy újabb, felettébb kalandos, bátorságot igénylő benső utazásra, repülésre hívlak benneteket.
Vincze Zoltán filmrendező, forgatókönyvíró barátom ajánlásával került kezembe Sopsits Árpád 2022-ben megjelent Saját kéz avagy az örök tolvaj hálaénekei válogatott verseinek kötete. Együltömben elolvasva szó szerint letaglózott. Miután sikerült magamhoz térnem, egyre inkább azt éreztem, hogy az Utószó utolsó mondata – „Bízom benne, hogy találsz e szövegek között olyanokat, amit mint „saját” kezet, arcot, bőrt vagy ruhát magadra húzhatsz, Olvasó!” – rám talált, megtalált. Nem csupán olvasóra, társra talált bennem.
A kötetből válogatva – rakosgatva – szétszedve – összerakva megszületett az Átmeneti gyermek. Végig mellettem volt örök útitársam, Rachelem (Jakabházi Annamária). Legnagyobb örömömre mellém szegődött Zságer-Varga Ákos az ő csodálatos zenéjével és Hajdufi Péter izgalmas, több mint hangulatteremtő videóival.
Van-e esélyünk biztonsági öv nélkül visszatérni oda, ahonnan felröppentünk? Kapaszkodjatok barátaim: mélységekbe és magasságokba röpítünk, ahol „felajánljuk egy alkonyatkor megpillantott sárga rózsa emlékét, amikor még meg sem születtetek. Ahol magyarázatokat kínálunk magatokról, elméleteket magatokról, hiteles és meglepő újságokat magatokról. Ahol nektek adhatjuk magányosságunkat, sötétségünket, szívünk éhét, bizonytalansággal, veszéllyel, bukással próbálunk megvesztegetni titeket.
Felajánljuk a magot, amit sikerült magunkból megmenteni valahogy, a szív lényegét mely szavakkal nem törődik, álmokkal nem üzletel, idő, öröm, balsors nem érintheti.” (J. L. Borges után szabadon)
Köszönöm: Salat Lehel"
Hozzászólások