"Az élet egy nagy csodálatos semmi..."

előadás, magyar, 2012.

Szerkeszd te is a Port.hu-t!

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

Dalait többen ismerték, mint őt magát. A Szomorú vasárnap, a Gyere, Bodri kutyám, a Szeressük egymást gyerekek, a Nem az a fontos, az ember hány éves szerzője egy pesti kisvendéglőben zongorázott esténként. Apró termetű, észrevétlen kis ember volt, fél kézzel játszott, a másikkal a ritmust vezényelte, s énekelt hozzá, alig hallhatóan, rekedten, szinte csak magának mondta a szöveget. Ha kérdezték tőle, hogy tényleg ő szerezte-e a régi híres slágereket, szégyenlősen mosolygott: "fél kézzel írtam". Az idősebbeknek, akik még a régi Kulacs vendéglőből ismerték, ő volt a "kis Seress". Meghittebb barátainak Dudi, a fiatalabbaknak Rezső bácsi. Idegenforgalmi nevezetesség, mondták róla, mert sok külföldi miatta kereste fel a kisvendéglőt. Hívták külföldre, kövér szerződéseket kínáltak, tengerentúli vendégszereplésre csábították. Nem ment: "Mit képzeltek, tíz év óta Budára sem mentem át". Pest szerelmese volt. Volt. Mert meghalt 69 esztendős korában. (Népszabadság 1968. július 14.)

A(z) Újpest Színház előadása

Stáblista:

Szereplők

Maros Gábor

Alkotók

zongorán kísér: Blum József

Hozzászólások

Még nincs szavazat!

Légy te az első!