Dalait többen ismerték, mint őt magát. A Szomorú vasárnap, a Gyere, Bodri kutyám, a Szeressük egymást gyerekek, a Nem az a fontos, az ember hány éves szerzője egy pesti kisvendéglőben zongorázott esténként. Apró termetű, észrevétlen kis ember volt, fél kézzel játszott, a másikkal a ritmust vezényelte, s énekelt hozzá, alig hallhatóan, rekedten, szinte csak magának mondta a szöveget. Ha kérdezték tőle, hogy tényleg ő szerezte-e a régi híres slágereket, szégyenlősen mosolygott: "fél kézzel írtam". Az idősebbeknek, akik még a régi Kulacs vendéglőből ismerték, ő volt a "kis Seress". Meghittebb barátainak Dudi, a fiatalabbaknak Rezső bácsi. Idegenforgalmi nevezetesség, mondták róla, mert sok külföldi miatta kereste fel a kisvendéglőt. Hívták külföldre, kövér szerződéseket kínáltak, tengerentúli vendégszereplésre csábították. Nem ment: "Mit képzeltek, tíz év óta Budára sem mentem át". Pest szerelmese volt. Volt. Mert meghalt 69 esztendős korában. (Népszabadság 1968. július 14.)
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások