Az eltört korsó

vígjáték, magyar, 2014.

Értékelés:

3 szavazatból
Szerinted?

Ádám, a falusi bíró, kótyagosan ébred - érzi, hogy rossz napja lesz. Fáj a feje, titkárától pedig megtudja, hogy Walter törvényszéki tanácsos úton van ellenőrizni a munkáját. Ráadásul már az ajtóban tolonganak a falusiak, akik mind azért jönnek, hogy derítsen fényt a titokra: ki járt este Évánál, a fiatal, gyönyörűszép leánynál? A lány szerelme dúl-fúl, anyja ki akarja tagadni, Éva viszont csökönyösen hallgat. Az első és legfontosabb bizonyíték egy eltört korsó... Ilyen igazságos és okos bíró mellett biztosan rábukkannak a tettes nyomára! Vagy mégsem?

Az eltört korsó Heinrich von Kleist, a német romantika egyik legfontosabb drámaírójának egyetlen vígjátéka, melyet maga Goethe mutatott be először weimari színházában 1808-ban. A hatalomról és az azzal való visszaélésről szóló mulatságos őskrimiben szerencsére hamar kiderül, hogy ki a bűnös - a kérdés csak az, hogy megússza-e a büntetést vagy sem.

A(z) Miskolci Nemzeti Színház előadása

Bemutató időpontja:

2014. június 6., Miskolci Nemzeti Színház

Stáblista

Hozzászólások

FElepHánt 2015 szept. 27. - 17:36:24
NÁDASY ERIKA!!! A Nádasdy az Ádám... és a Kálmán.

AZ ELTÖRT KORSÓ---Szõcs Artur---Miskoci Nemzeti Színház---Thália

Klasszikus vígjáték, ifjú rendezõk próbaköve. Szõcs Artur nem ötletel, nem aktualizál, az autentikus írói elképzelés tempójában akkurátusan bontja ki a cselekményt. Boros Lõrinc színpadképének hátfalán fekete rajztáblafelületek csábítanak: többen is krétával a kézben mókásan illusztrálják a történéseket. Fogy a kolbász, telik a pohár, még a patás ördög lábanyoma is látható. A falusi bíró nyoszolyája könnyen alakul a vádlottak korlátos ketrecévé,
oldalvást szemlélõdõ polgárok, majd parókás jogi megfigyelõk ülnek.
A címadó korsó ügyében a hihetetlen lendületû Nádasy Erika tesz panaszt, az ellenoldalon Tuskó Vitus, Szegedi Dezsõ csak fiacskája pofozásával fejezheti véleményét. Lassan kialakul a sajnálatos éjszakai események képe, a gondos expozíció lasssúdad csermelyébe vészjóslóan csobban a revizorként talpig vörösben érkezõ Walter tanácsos, Simon Zoltán piros cipellõje.
A tárgyalást aztán a komikum fergeteges bombái izzítják fel, a csetlõ-botló szereplõk mellett Kokics Péter rajzban, gesztusban, figurában bravúros Sugár írnoka viszi a prímet. Ül a baloldali lépcsõn, surrog a krétája, de eleven figyelmével feszített erõvonalakat is rajzol a térbe. A hatalom bíbor reprezentánsa célratörõ kérdésekkel ostromolja a bíró hazugságvárát, fokról-fokra keríti be gáláns gyanakvásával.
Gáspár Tibor-t leteríti nagyívû szerepe, túl szimpatikus, túl jó ember a fondorlelkû atyafihoz képest. Nem lóg ki eléggé a sátáni lóláb, inkább sajnáljuk felsülésében, ez kissé enyhíti a leleplezés szégyenét. Rusznák András-ra alig lehet ráismerni a tesze-tosza alakjában, természetesen ez komótos karakterformálását dicséri. Máhr Ági szaggatott vallomásában
az érett színészi nagyság hallatlan ritmusérzékét mutatja meg, néhány szó, - kivár, hozzátesz, de nem siet, mesterien játszik velünk, nekünk, végsõkig korbácsolva kíváncsiságunkat.
Czakó Julianna halványkéken hallgat Nádasy Erika viharzó energiájú Márta asszonya mellett, hogy végül mindent eldöntõ, káprázatos monológjával koronázza meg a lebilincselõen szép elõadást, az igazság hitelessége fénylik sugárzó alakításában.
Miskolc továbbra is a gyújtópontban, a társulat meredeken halad fölfelé, Szõcs Artur rendezésével hagyományos keretben, korszerû játékstílusban is bizonyította komikai erejét.