Színház

Az utolsó aleppói bohóc

előadás, 2019.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

-építkezés egy részben, bontott anyagból-

Van az életnek az a változata, amikor a fölöttünk álló konfliktusok megváltoztatják a normáinkat.
Megköttetik velünk a gyökérkompromisszumainkat. Kifordítanak bennünket a bőrünkből. És a
történést még ekkor is úgy nevezzük, hogy élet. Meddig? Hol ér véget, és hol kezdődik az a másik? És
mi van, amikor a kettő között nincs pregnáns és egyértelmű átmenet? Amikor átcsúsznak egymásba,
összefonódnak, és az élők a holtak cipőiből kanalaznak.
Huszonnégy éves korában elhunyt Anas al-Basha, az utolsó aleppói bohóc.
Ugyanazon évben terrortámadás áldozata lett Asia Ramazan Antar, a kurd Női Védelmi Egység
gerillaharcosa. A valóságban nem találkoztak, de Chagall egén biztosan együtt repülnének át. Nálunk
is.
“Azt hiszem, el tudnék menni, hogy az állatokkal éljek, olyan békések és szerények,
Soká, soká állok és nézem őket.
Nem izzadnak és nem nyöszörögnek sorsukon,
Nem fekszenek ébren a sötétben, siratva bűneiket,
Nem keserítenek el Isten iránti kötelmeik megvitatásával,
Egyik sem elégedetlen, egyik eszét sem veszi el a bírás tébolya,
Egyik sem térdel a másik előtt, sem egy ezer évvel előbb élt fajtájabeli előtt,
Egyik sem tekintélyes vagy szerencsétlen az egész földkerekségen.”
Walt Whitman

A(z) Stúdió "K" Színház és Manna Produkció előadása

Bemutató időpontja:

2019. november 29., Stúdió "K" Színház és Manna Produkció

Stáblista:

Hozzászólások

igric67 jan. 12. 22:52:45
"A véres latin betűk lassan fölkeltek a földről, jó éjszakát vagy jó reggelt intettek a hársfának, fölnéztek a teliholdra, és lassú, kemény léptekkel, vérezve a vérző latin betűk elindultak a tenger felé."-Egyik kedvenc novelám zárósorai jutottak eszembe a darabról.....Studió k-ba járni jó,mert élő cáfolata a materializmusnak.Legalábbis annak a tételnek,hogy semmiből nem lehet valami.Itt teremtés folyik..elég pár függöny,néhány tégla ,és máris a szivünk legmélyét keriti hatalmába a szinház mágiája.Már régóta,ha a a Ráday u.32-be készülök,egyáltalán nem izgat mit fogok látni....mert biztos,hogy megcsavarják az eszem és a szivem.....Ez a darab,most nem egyszerű...nagyon nem.Olyan,mint egy megégett katedrális kihült romjai között a megolvadt üvegablakszilánkokat a fény felé tartani.Nem lehet visszafejteni a formát.Az értelem matat,teszi az erőfeszitéseit,és részeredményekre jut.De a forma,a csillogó szinek,ahogy mindent átjár a fény,megsejteti,hogy mégis valami nagy és jelentőségteljes dolgot tart az ember a kezében.....Az előadás mozaikjai töredezettek.lassan kerülnek helyükre a részletek és nem illeszkednek pontosan...De ezek a képek.Ezek magával ragadóak.Az értelem megkerülésével egyenest a szivre hatnak....És valószinűleg ezért ugrottak be a Hajnóczi Péter novella szavai.Súlyos,veretes csizmában gázoló vérző képek ezek,amik körbeöllelnek és marasztalnak...És az ember úgy távozik,hogy mégis egy nagy Úr vendége volt itt....vagy ahogy a középkori olasz templomokban a függönnyel eltakart élőképeket kommentálta a függöny kárpitját elhúzó pap....LÁSSÁTOK !
Parno Graszt nagykoncert
2020. február 14., 20:00, MÜPA Parno Graszt nagykoncert

Vendég: Ferenczi György

Jegyvásárlás