Színház

Basculoscopia

előadás, magyar, 2012.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

A zseniális és sokoldalú előadóművész, Philippe Geffroy által 1989-ben alapított világhírű francia utcaszínház-társulat, a Pipototal a monumentális, látványos, bonyolult, álombéli gépek-gépezetek avatott szakértője. Geoffroy korábban színházi gépek építésében is jeleskedett, így nem csoda, ha a társulat hasonló gépeket helyezett előadásai középpontjába. A gépeket profi artisták, cikuszi akrobaták és zenészek működtetik és kizárólag utcai parádékon, fesztiválokon mutatják be a közönségnek.

Az idei Szigetre Basculoscopia című előadásukkal érkeznek: a bascoloscope egy 10 méter magas, fémből készült szerkezet - valójában egy monumentális forgó libikóka, amelyen az artisták testüket és gesztusaikat felhasználva mutatják be az élet körforgását. Egy álombéli világ jelenik meg előttünk, ahol az öröm, a bánat, a ravasz, olykor szövevényes társadalom jellegzetességeit és kihívásait mutatják be a közönségnek. Az előadás alapvetően az akrobatikára épül: ezt a cirkuszi műfajt, valamint a fizikai törvényeket (pl. a centrifugális erőt) hívják segítségül az életképek megjelenítéséhez és a jelenetek összekötéséhez. A szerkezet belsejében található pódiumok több szinten helyezkednek el: akad, amelyik az építményről lóg, akad, amelyik ravaszul kapcsolódik más platformokhoz.
A testükkel és mimikájukkal operáló artisták mellett nagy szerep jut a zenészeknek: maga a basculoscope és az azt használó előadók mozgásukkal zajokat és neszeket keltenek, melyeket a zenészek beépítenek saját, kifejezetten az előadásra épített hangszereikbe, ezzel téve még egyedibbé a fellépésüket.
A Basculoscopia ötlete és gyökerei a társulat korábbi előadásaiban keresendők : a 2004-es Deambuloscopia éppúgy inspirálta, mint az évvel későbbi Just Before End.

A(z) Sziget - Nagy Utcaszínház előadása

Bemutató időpontja:

2012. augusztus 8., Sziget - Nagy Utcaszínház

Hozzászólások

user11 2012 aug. 10. - 22:10:43
A mûsorfüzetben 10 órás kezdést hirdetnek, így minden este ott ül pár szerencsétlen, aki nem tudja, hogy csak a nagyszínpadi koncert után kezdõdik. Amúgy nekem uncsi volt, a színház része nem jött át, hogy itt történet is lenne, nagyon alulvilágított az egész, a zenét és a zörejeket elnyomja a külsõ zaj. Így az egész "csak" artistamutatványnak tûnik egy erre teljesen alkalmatlan szerkezeten. De az a azerkezet tényleg szép, álombeli képeket, vagy látomásokat idéz, vagy kokós mûvészek grafikáit.